Jancsi a magyar ember maga. Délceg, kemény huszárlegény, aki a legnagyobb ütközetek alatt is mereven ül a lován, akibe szerelmes lesz minden nő és aki legyőz bárkit. Nem gondolkodó hős, egy percig se mérlegel, csak cselekszik. Felgyújt tizenkét rablót, szemrebbenés nélkül mészárol le embereket, a mesevilágban is gond nélkül vagdos minden szembe jövőt. A gyilkolászástól lesz ő ikon, olyan, mint egy akcióhős. Rettenthetetlen, legyőzhetetlen, aki helyre hozza a magyarok minden hibáját és vereségét, aki képes arra, hogy felülemelkedjen történelmi vereségeinken. Aki Európa igazi bástyájává tegye Magyarországot, a magyarokat pedig hősies és magasztos néppé (franciák megmentése, a török legyőzése, a tatárokon történő átvonulás).

A hősök

Kukoricza Jánost a nevelőanyja a kukoricásban találta és bár férje ellenezte, megengedte, hogy felnevelje őt, azzal, hogy majd nagy korára be fog segíteni az állattartásban. Így lett Jancsiból juhász, de egy nap figyelme elkalandozott, a nyáj szétszéledt és ezért a nevelőapja kihajította otthonról – nevelőanyja ekkor már nem élt. Jancsi pedig hagyta magát, mondván, hogy nem akarja bántani a férfit, ha már felnevelte.

Iluska fölött pedig a mostohaanyja zsarnokoskodik. Az anyja korán meghalt, az apja hozzáment egy nőhöz, majd ő is meghalt és így Iluska rá maradt. Napról napra kénytelen eltűrni a megaláztatásokat. Mindkét gyereknek sanyarú a sorsa. Szerelmesek egymásba gyermekkoruktól fogva, de Jancsi soha nem állt a sarkára, soha nem vitte el nevelőanyjától szerelmét, sőt, amikor kihajítja a nevelőapja, akkor egyszerűen elmenekül, mondván, hogy majd visszajön.

Mindketten árva gyerekek. Jancsi kisgyermekkora óta az, Iluska pedig fokozatosan vesztette el a szüleit és került végül egy gonosz nevelőhöz. Egyikőjüknek sincsenek már szüleik és egyikőjük előtt sincsenek követhető minták – ami van az mind darabokban hever, vagy egyáltalán nem követendő. Ebből következtethetünk arra, hogy Jancsi nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon Iluskához, hiszen csak egy szeretetteli nevelőanya van előtte – ezt az anyát keresheti egy nőben, de őt is korán elvesztette, ráadásul valószínűsíthető, hogy ez a nő elnyomásban élt – míg mintaszerű férfiképe nincs – a nevelőapjával minden bizonnyal nem tud és nem is akar azonosulni, ahogyan meg se tudja magát értetni vele (ezt erősíti, hogy igazi apját nem is ismeri). Úgyhogy Jancsiban alapvetően egy gyöngéd, de zavart nőkép keveredik a nevelőapjától akarva-akaratlanul átvett emberi érzelmektől mentes, agresszív férfimintával. Iluska pedig apás lány, ő valószínűleg keményebb fából van faragva, hiszen nagyrészt az apja nevelte fel, de mivel nevelőanyjától nem kapott női képet, ezért ez zavarodott érzelemvilággal keveredik, ahol Iluska a vagányság és az összetörtség között ingadozik, miközben egyáltalán nem tudja, hogyan kell nőként viselkedni – sőt a nevelőanyja felé táplált utálata valószínűleg azt erősíti, hogy még távolabb lökje magától a nőt – csak azt, hogy hogyan kell megfelelni egy férfinak.

Világmegmentő

Jancsi a magyar ember maga. Délceg, kemény huszárlegény, aki a legnagyobb ütközetek alatt is mereven ül a lován, akibe szerelmes lesz minden nő és aki legyőz bárkit. Nem gondolkodó hős, egy percig se mérlegel, csak cselekszik. Felgyújt tizenkét rablót, szemrebbenés nélkül mészárol le embereket, a mesevilágban is gond nélkül vagdos minden szembe jövőt. A gyilkolászástól lesz ő ikon, olyan, mint egy akcióhős. Rettenthetetlen, legyőzhetetlen, aki helyre hozza a magyarok minden hibáját és vereségét, aki képes arra, hogy felülemelkedjen történelmi vereségeinken. Aki Európa igazi bástyájává tegye Magyarországot, a magyarokat pedig hősies és magasztos néppé (franciák megmentése, a török legyőzése, a tatárokon történő átvonulás). Ellentmondásokkal teli, hiszen a tolvajok összelopott, szennyes kincsét nem viszi, de a francia királytól már elfogadja a vagyont, amit a török levagdosásáért cserébe kapott, hogy rendbe hozhassa otthoni életét. Ahogyan a gyilkosság maga is. Ölni etikus? Bátor? De akkor miért menekül el otthonról? Azért teszti, mert nincs más kilátása, mint a menekülés, de nem is keres, elfut, hogy hátha. Vagyis gyáva. De amint lehetősége adódik él vele és visszatér Iluskáért. Az már egy remek kérdés, hogy amikor hazafelé elveszíti a jutalomként kapott kincseket miért folytatja útját és miért nem kalandozik még tovább, hiszen a kincs elvesztésével ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor eljött. Ennyire kétségbeesett volna? Eddig tartott a magyar hősiesség? A nihilizmusban csúcsosodna ki?

Nem sül a fegyver

Etikus hős, bár nincsenek etikai kérdései: azt teszi, ami a jó, ami a mesék szerint jó. Megöli a rosszakat és segíti a jókat. De ez mutat előre – elbukik. Ironikus kritika lenne ez Petőfi részéről? Nem valószínű, hiszen mindez csak puszta feltételezés, mivel a tartalom kimaradt a János vitézből. Jancsi nem több, mint egy romantikus hős, aki megrekedt valóság és mese határán, egy olyan korban, ahol már rég túlléptek ezen az egyébként archaizáló stíluson. Három irányító erő keveredik Jancsiban.

Az egyik az Iluskát elhagyó, önző, gyáva fiú, aki szerelmes hőst játszik. A másik a kegyetlen, bosszúálló, érzéketlen gyilkos, magyar huszárlegény, a harmadik, a kiábrándult mesegyilkos, aki átszántva a misztikusabbnál misztikusabb helyeken végez mindenkivel, vagy rabszolga sorsba taszítja az ott élőket. Az út az elfojtott, kiélhetetlen érzelmektől, a megértetlenségtől a pusztító, önsajnálkozó nihilbe vezet.

Mindeközben tipikus, magyarságról alkotott képek jelennek meg. A világot a hátára vevő magyar katonák, akik megmentik a franciákat a töröktől. A kutyafejű tatárok, akik ma akár románok is lehetnének. Egyszóval mi magyarok vagyunk a világ teteje, a világok megmentői, akik mindenkit kihúznak a csávából, a hős nemzet, aki megmenti a franciákat, a keletről jövő népeket pedig természetesen nem is emberek alkotják. Ez egy ilyen tipikus magyar mentalitás, ami benne is van a huszárok nyelvhasználatában, a pökhendiségükben, a fellengzősségükben, a nagyképűségükben, hogy mi majd megmutatjuk. Csak hát míg erre a valóságban nincs példa, addig a mesében Petőfi ezt könnyedén ellensúlyozza és éli ki ezt a vágyat. Ezek a narratívává válásától lesz a János vitéz igazi akciófilm.