Mi jár a fejemben? - alapok

február 11. - péntek

 

Fontos a szabályok, a keretek lefektetése, hogy milyen körülmények között szeretném tartani a próbákat. A két legfontosabb dolog a játszó és az őket néző színészek fegyelme. Baráti, intim közegben vagyunk így együtt, ami egy jó dolog, de nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor egymásnak csinálunk valamit, akkor is figyelnünk kell. Tiszteletben tartani, hogy ő most valamit mondani akar, valamint a játszó részéről és erősebb koncentrációt, hiszen olyan embereknek rámutatnia dolgokra, akiket ismer. Sokszor, sőt szinte mindig sok időt fogok adni a feladatok elvégzésére, azért hogy lehetőség legyen átgondolni a jeleneteket, megtalálni a legideálisabb ötletet és azt alaposabban kidolgozni - esetleg kétségek között ringatózni. Bár időnk nem sok van

 

 

Az első alkalommal egy olyan irányadás a cél, aminek kapcsán az is kiderül, hogy ki, hányadán áll önmagával, mennyire képes azt átadni és meddig hajlandó elmenni. Feltenni olyan kérdéseket, amiket nem szoktunk feltenni magunknak, vagy nem szívesen, amiktől szívest örömest elfutunk. Az is fontos, hogy egy olyan feladattal nyissunk, aminek témája meg fogja határozni az előadást is, de még nem konkrétan hozzá kapcsolódik. Egy felidézhető kiindulópont létrehozása.

Félelem, frusztráció, szorongás. Ezek lesznek az első feladat vezérszavai. Mindenkiben vannak elfojtott érzelmek, elnyomott gondolatok és olyan élmények, amikről nem szívesen vesz tudomást. Ezek a legkárosabb dolgok az ember személyiségére nézve, hiszen a szőnyeg alá söpréssel nem oldunk meg egy problémát, csak odébb tesszük. De útból nem tűnik el és súlyától függően határozza meg a további életünket. Ha nem mondjuk valakinek, hogy ezt nem akarjuk megtenni és megtesszük, akkor a hozzá fűződő viszonyunkat egészen addig befolyásolni fogja, amíg nem oldjuk fel valahogyan. Jönnek a kétségek.

Mindenkinek ki kell fejeznie ezeket a fogalmakat egy öt perces jelenetben. Milyen helyzetben élt át ilyet? Kivel? Mivel? Fontos a személyesség és az is, hogy ezt színházi formában fejezzük ki egymás számára, úgy hogy azt bárki arra járó megérthesse. A feladat megvalósítása ugyanakkor arra a kérdésre is választ ad, hogy ki, hol tart magával kapcsolatban? Ki az, aki csak egy hétköznapi helyzetet, ki az aki bonyolultabb szituációt mutat be? Ki képes önreflexióra? Ki az, aki csak hűen, jó érzékkel visszaad egy esetet? A feladatra negyed óra felkészülési idő van, ami bizonyos embereknek éppen csak elég arra, hogy kitaláljon valamit, másoknak egy gyors skiccre, míg megint másoknak egy összetettebb jelenet létrehozására is elegendő idő.

Nehéz téma, pláne ha valaki elmélyül benne, ezért a következő feladat, bár a megszületett jelenetek újbóli bemutatása, de most egymás jeleneteit játsszák el, azzal a kéréssel, hogy mindegyik szórakoztató legyen. Egyrészt így remekül látszik, hogy saját frusztrációink mások számára egyáltalán nem megterhelőek, sőt sokszor még az a felismerés is megszülethet, hogy ezek igazából nem is ijesztőek, másrészt egy kívülről látott jelenetben jól felismerhetőek a belülről nem nehezen látható hangsúlyok, amiket különféleképpen átalakítva áthangolhatunk valamit komikusra illetve tragikusra. Ugyanakkor a más által játszott jelenet újra létrehozása során beszélniük kell egymással, rá kell jönniük, hogy hogyan, minek mentén építette fel az illető a jelenetet. A mutatás során az is remekül fog látszódni, hogy kinek vannak egyedi eszközei, amikkel mások nehezen tudnak mit kezdeni, vagy egyáltalán semmit. Olyan elemek ezek, amiket célszerű önmagunkra átformálni, mert mindenkinek vannak sajátos jellemzői, ami más csak nehezen tud leképezni. Bonyolult és összetett feladat ez, bár látszólag csak utánzásról van szó – és itt a lényeg: az utánzás. Hiszen a színházban sokszor leutánzunk dolgokat, újra létrehozzuk őket egy másik formában, de ahhoz pontosan meg kell ismernünk azt, amit át akarunk adni, meg kell találnunk, hogy mi a fontos a számunkra.

A második feladat címe az otthon. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy mit csinál otthon, milyen, mik a tipikus cselekvések, mi a mentalitás, milyen az arca, hogyan viselkedik, milyen azokkal, akikkel együtt él. Nem a megérkezés és ténykedés lepantomimezése a cél, hanem a fontos pillanatok, momentumok feldolgozása. Kinek vannak aktuális dolgai, kinek általánosságok, ki hogyan viszonyul a témához. Mivel tinédzser és szülő kapcsolata meglehetősen nehézkes, ezért nagyjából sejthető, hogy milyen témájú jelenetek fognak születni, de fontos az, hogy ezeket megmutassák, foglalkozzanak vele. Aztán jön egy érdekes kérdés: ebben a térben hol helyezkedik el az a lakás, ahol játszottál? Ez csak egy gyors, némi átgondolással könnyen leimprózható feladat, ami felméri, hogy ki mennyire volt alapos, ki mennyire van benne egy jelenetben, hol jár közben.

A tapasztalat, hogy mindenki igyekszik a maga szintjén, a maga módján a kritériumoknak pontosan megfelelve teljesíteni a feladatot, ami egy nagyon jó dolog. Vannak kérdések és visszakérdezések, ami fontos, hiszen ha valakinek valami nem világos, meg meri kérdezni és így jobban meg tudjuk egymást érteni. És fontos a figyelem és precizitás, amit tanúsítanak, ami a későbbiekhez egy nagyon jó alap lesz – és persze számomra is egy jó önkontroll, hiszen pontosan látszik mi az, amit érthetően mondtam el és mi az, amit nem. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk a látott jelenetekről, hogy megszülessen az önreflexió, lássuk magunkat, hogy mit csináltunk. Ami sokszor még számomra is nehéz, hiszen a próbák elején vagyunk, valaminek nagyon a kezdetén, nekem is meg kell tapasztalnom sok mindent ebben a helyzetben, nekik pedig meg kell ismerniük és szembe kell nézniük a saját alkotásukkal. Ez pedig érzékeny pont, amiről nehéz beszélni és jó kérdéseket kell feltenni. De ehhez a munkához elengedhetetlen, egyrészt mert nem akarok senkit úgy színpadra engedni, hogy nem érti pontosan, mi az, ami körülötte zajlik, másrészt abban a vízben, aminek a felszínén most megmártóztunk lesznek még nehézségek, ahová nem akarom, hogy bárki csak úgy belezuppanjon. A következő alkalommal beszélgetést tervezek még az otthon jelenetekről – érdekes viták bontakoztak ki sokkal a próba után –, leginkább mert mindegyikben voltak közös elemek – idegesség, türelmetlenség, unalom.

Szeretnék formai eszközökkel foglalkozni, kitalálni és megismertetni új elemeket. És feldolgozni két témát: az első élményt, amire emlékeznek valamint az első kudarcélményt. Ezek megtalálására a következő próbáig van idejük. Érdekes egy hét lesz.

Címkék: próbanapló