feburár 17. - csütörtök

Próbáljunk Iluskázni, másodszorra is.

Íme, eljött a második Iluska és vele együtt a második próbanapló is. Ma 5 fele kezdtünk meg a János Vitéz projekt második próbáját és igencsak fel lett adva a lecke. Szó szerint. „Emlékezzetek vissza a legelső gyerekkori emléketekre és életetek első kudarcára” így szólt az instrukció múlt héten és ma meg is nézhettük kinek milyen frusztrált gyermekkora volt.

De mielőtt beleásnánk magunkat a másik múltjába, jöjjön egy kis agytorna.

Gyűjtsünk össze 13 kitalált személyt, a nem, a kor, a szakma mind-mind szabadon  választott. Mindenki belelendült és kaptunk mindent, a 32 éves elkényeztetett olajmágnástól, a 80 éves ex-snowboard sztár nagymamáig tényleg mindent. Na igen, most mit is kezdjünk velük? 13 szerep 13 színész, eddig rendben is van, de hol itt az átverés? A csavar a leckében vár minket, adjuk elő az első emlékünket, a szereplőnk karakterével. Lélekbúvárkodás, első menet.

Miután mindenki visszament az ovis élet örömeihez kezdődhetett a második kör. Lapok kiosztva, tollak a kézben, írjuk le az első kudarcunkat. Ez volt a lecke, amit ugyebár  mindenki lelkiismeretesen elvégzett (khmm), mindenesetre 5 perc múlva már mindenki kész volt, csak még ki kellett emelni a főbb pontokat. A semmiből előbukkan a második akadály, meséljük el ezt a történetet, de nem akárhogy, a főbb jellemvonásainkkal. Kezdődhet a második menet.

Egy színésznek az egyik legnehezebb szerep, amit megkaphat, saját maga, hisz ki az, akit soha nem láthat objektív módon, külső szemmel? Lázas készülődés, mindenki a tükör előtt próbál „természetes” lenni, hol több, hol kevesebb sikerrel. A kezdeti félelmeket végül remekül megcáfolja az előadás, úgy néz ki mindenki képes volt egy korrekt karikatúrát készíteni magáról, valamint néhány történet már önmagában is elég lebilincselő volt.

Reméljük mindenki szépen írt, a lapok összekeverve és kiosztva, ki-ki a másik legelső traumáját adja elő, de persze ennyi nem elég, hogy lekössenek, jön a ráadás. Mindenkinek szerepeltetnie kell egy tárgyat, ami szimbolikusan kapcsolódik a történethez. „Mi sem egyszerűbb”, lenne ez az első gondolat, „na, akkor mi is legyen az?” – ez a második.

Tárgyakat keresni az első szerelmi csalódáshoz, a féltékenységhez vagy épp az első hasmenéshez (?!) nehezebb, mint elsőre hangzik. Szerencsére mindenki vette az akadályt és sikerült a harmadik menetben K.O.-val kiütni a lelki bajainkat és a gyerekkori emlékeket.

Már várjuk a következő kihívót.