Mi jár a fejemben? - dráma van

március 9., 12. - szerda, szombat

 

Mivel vége az összcsoportos próbának és elkezdjük csinálni a jeleneteket, ezért én áttérek a heti próbanaplóra, mivel alkalmanként képtelen leszek megírni őket. De majd igyekszem így is csöpögtetni egy-két kulisszatitkot.

Ami annyira nem az, hogy a szerdai próbán már készülget a szövegkönyv, nagyjából az előadás fele már papírra van vetve – jól halad, tényleg csak ki kell kotorászni a fejemből a konkrét szövegeket. Viszont mivel nem vagyok drámaíró – ennyi idő alatt lehetetlenség is igazi drámát írni –, ezért felajánlom mindenkinek, hogy az irányokat megtartva, a tartalomhoz ragaszkodva nyugodtan formálja a saját nyelvére a szövegeket. Kritikákat is szívesen fogadok. És itt jön a mai próba egyik pozitívuma: azt hittem, hogy azáltal, hogy én írom, azáltal elkezdek érzelmileg kötődni a szövegekhez. És nem, ami azt jelenti, hogy úgy tűnik sikerült valóban a szándékokat és a célt szem előtt tartanom a próbák során, nem csicsázom a dolgokat.

 

 

Szóval nekifutunk ma, második jelenet (ez lesz Jancsi és Iluska búcsúja, valamint itt indul a bonyodalom is: kihallgatják a párt), aztán pedig az ötödik, az első sokszereplős, ahol szinte mindenki ott van. És amilyen jól haladunk a másodikkal, olyan nehezen az ötödikkel, ebben persze benne van a rutintalanságom: kettő, vagy négy emberrel könnyedén megállok soronként elemezni és instruálni, kilenccel már nehezebb. Mindenesetre most az a lényeg, hogy a karakterek meglegyenek a számukra, hogy soronként megértsék a szöveget, tudjanak vele bánni, elkezdjék felfogni, hogy a szerepek mit jelentenek, mit kell képviselniük, hogy elinduljon a bennük való gondolkodás. Most még nincs forma: egyszerű realista helyzetek vannak, én is ismerkedek a helyzettel.

Így dolgozunk szombaton is, bár ott egy masszív fél órás késéssel kezdünk – kevés dolog frusztrál jobban, mint a késés. Vannak jó pillanatok és vannak kevésbé jó pillanatok, vannak olyan jelenetek, amikkel még nem biztos, hogy jól fogok tudni kezdeni valamit és vannak olyanok, amiknél csak azt tudtam, hogy körülbelül mit szeretnék visszakapni, ehhez képest pedig igencsak jól haladtunk. Még az elején vagyunk, de sok múlik azon, hogy mit adok, igyekszem mindent sokféleképpen és alaposan elmagyarázni és azon is, hogy mit kapok vissza – ha nincs hatása az könnyen a kedvemet tudja szegni. Nem akarok fegyelemről és türelemről írni, az első próba volt, legközelebb már biztos meglesz. Már csak azért is, mert én nem fogok rendet teremteni, én annyit tudok, hogy mondom, amit szeretnék, igyekszem kapaszkodókat adni és helyzetet teremteni.

Szombat hajnalra pedig már a szövegkönyv is elkészül. Azt hiszem sikerült egy nagyon hatásos szappanoperát papírra vetni, tele érzelmekkel, indulatokkal, bonyodalmakkal, konfliktusokkal és félreértésekkel. Ehhez képest az előadás úgy lesz érdekes, ha nem ezeket a már meglévő érzelmeket, hanem a mögöttük húzódó gondolatokat és viszonyokat mutatjuk meg, azok kapcsán teszünk fel kérdéseket.

Most, hogy már a szövegnek van formája, az előadásnak is egyre inkább kezd formája lenni, hogy melyik jelenet hogy fog kinézni. Játszani fogunk velük, ötletekkel, tárgyakkal telepakolni, mindennel, ami eszünkbe jut róla. Hiszen színház lesz, egy érdekes kis keretjátékkal. Lassan pedig a csarnokot is elkezdjük belakni, hiszen a tavasz is megérkezett.

 

Címkék: próbanapló