Szeptember 22-én volt az első czattipróba - társulatunk házi tréningsorozata -, ami több okból is különleges volt.

Egyrészt a próbát társulatvezetőnk, Jendrics Anikó tartotta. Másrészt voltak új, kíváncsi, akár jövőbeli társulati tagok.

 

Anikónak sikerült egy olyan délutáni programot teremteni, ahol mindenki jól érezhette magát - ha akarta. Nagy pozitívum, hogy - ahogy én szemléltem - gyakorlatilag mindenki akarta, sőt, még az újaknak is sikerült megismerni egy kicsit minket - mint színház, illetve mint ember.

 

 

Amikor Szabolccsal  - az egyik új érdeklődő, aki szintén mechás - beszélgettem a színházról, hogy itt mi, hogy van, hogy működik…, akkor nagyon nehéz volt neki elmagyarázni mindent. (Ezen még én is meglepődtem, mivel már szerencsém van a színház tagjának lenni több mint egy éve – nem beszélve a Bugyin eltöltött négy és fél éves „alapozásról”.) Annyiban biztos voltam, hogy nem átlagos színház vagyunk. Különleges. De mitől? Szerintem Attilától, Ancsitól és tőlünk. Hiába vannak nehézségeink, problémáink (személyes illetve kardinális), mindig minden megoldódik. Nem magától! Egyelőre főleg Attilának és Ancsinak köszönhetően. Biztos vagyok benne, hogy egy idő után lesz, ami könnyebb lesz (pld. ha megismernek minket), de lesz olyan is, ami nem.

 

A feladatokról is egy pár szót:

A foglalkozás az érzésekről szólt. Mindent a lehető legjobban eltúlozva, amire nyílván a színpadon szükségünk is van.

Énekkel kezdtünk, és azzal is fejeztük be. 

Volt a ráhangolódó rész, ahol először, mint egy nagy massza csináltuk közösen ugyanazon szituációban ugyanazokat az érzéseket. 

Ezután egy érzelmi-négyszög jött, ami röviden annyiból állt, hogy be kellet járni egy négyzet alakú pályát, aminek minden oldalán más érzelmet kellet megmutatni – persze eltúlozva, viccesen.

Ezt a feladatott többször, többféleképpen megcsináltuk. Mindegyik ugyanannyira érdekes és nagyon vicces volt.

 

Összességében nagyon jól érezt(ük)em mag(unkat)am. Jó volt, hogy együtt voltunk, együtt nevettünk, és csináltuk a feladatokat, lelkesen, kíváncsian. És nagyon kíváncsian várom, mit is szűrhettek le vezetőnk ebből az estéből! Mert h ogy nem cél nélküli volt ez az egész, az biztos.

 

Viszont még mindig nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen a színházunk.

El kell jönni, meg kell nézni minket. Hívni csak egyszer kell. 

Utána magatoktól jöttök.