2011. október 31. - iluska.wb

A hétfő reggelem elég nehézkesen indult. A vasárnapi czattipróba után végre jól kialudhattam magam a szünet első napján. Talán kicsit túl jól is. Olyan voltam, mint egy zombi. Tudtam, hogy Gyenge vagyok próba lesz a Jemolban, gondoltam benézek. El is indultam, de szerencsétlenségemre útközben még a fejem is elkezdett fájni. Szép kis előadásnak nézünk elébe! Mire beértem sikerült magamat összekaparni (áldjuk a koffeint!). A próba végére a fejfájásom is majdnem elmúlt. Sokat nevettünk. Feltöltődtem.

Szeretek jóval korábban bemenni előadás előtt, mert így van időm mindenre. Rég volt olyan, hogy teljesen ráérősen tudtam sminkelni. 100 %-ig stressz mentesen vártam a kezdést. 15 néző jött el. Nehéz úgy játszani, hogy a nézőtér több mint fele üres. Én mégis jónak éreztem az előadást. Ritkán mondok ilyet, általában én vagyok a pesszimista, de közben is így gondoltam. Nagyon koncentráltam, hogy most jó irányba tologassam a székeket, és jól is indult a dolog, az első sikerült is, amit mindig elrontok. Most a másik került rossz oldalra. Ez kicsit kizökkentett, de ettől függetlenül élveztem. Talán, úgy istenigazából, most először. 

A hideg zuhany akkor ért, amikor Attila kijött a színházteremből: „Clau! Mi volt veled?” Velem? Jézusom, mi lett volna? Ennyire szörnyű voltam? Nem tudja. Más volt. Egy másik Iluska lépett hétfőn színpadra. Én ezt egyáltalán nem vettem észre. Azt hittem, hogy mindent ugyanúgy csinálok, mint szoktam, azzal a különbséggel, hogy jól éreztem magam közben. Igaz, fent, kezdés előtt még mondtam is Katának, hogy nem izgulok, és félek, hogy ez rossz hatással lesz rám, de meg is nyugodtam egyből. Ezek szerint, mégis izgulnom kellett volna. 

Azért kíváncsi vagyok, hogy Attila rájött-e, hogy mi volt más. Nagyon érdekel. Gondolkodom én is. Még 2 hét. J-16.