PS: Iluska (a kezdet). Adott a téma – Petőfi Sándor: János vitéz (kimaradt jelenetek). Három rendező, három teljesen különböző elképzelés. Nyulassy Attilával kezdtük. Nem ismertük (rendezőként). Aztán sokat beszélgettünk a próbák során, de még mindig nem tudtuk, mit szeretne. Furcsa volt. Más. Más, mint amit addig megszoktunk. Olyan dolgokat kért, amiket nem értettem. Használjuk úgy a kellékeket, hogy más legyen a funkciójuk, mint ami valójában (ebből mi lesz!?). Aztán ahogy telt-múlt az idő, megkaptuk a szövegkönyvet (és én még mindig nem értem.) Sokat kérdeztem, hogy mi miért van, és hogy az, ami van, az miért nincs. Már nekem is elegem volt magamból. Rengeteg instrukciót kaptunk, és rengeteg szabad teret.

Miklós Zsófia, Kohut Zsanett, Sipos Veronika

A végére talán meg is értettem. A darabot. Ami végre elkészült annyi próba után. Kíváncsi voltam mit szólnak hozzá mások. Nem akartam az egyetlen lenni, aki nem érti (és nem is voltam). És ennek nem kellett volna, hogy örüljek. De rájöttem, hogy ebben talán hasonlítunk. Sokszor nem értik, amit csinálok (filmeket). Nem is akarom, hogy értsék (ő sem?)

Aztán dolgoztunk Ancsival. Attilával most „csak” együtt játszom. Kialakulnak a párok és újra összekerülünk. Nehezen jutunk dűlőre, mert mindketten mást akarunk. Csak lassan jövünk rá, hogy egy jelenetben megvalósítható két ötlet is, ami még talán jót is tesz neki. Sokat harcoltunk egymással, mégis nagyon jó hangulatú próbákon (és előadáson) vagyunk túl.

Molnár Hajnalka, Sipos Veronika, Nyulassy Attila

És elérkezett a nyár is. Cziczótábor. Iluska álma. Attila mellett alakult ki a karakterem. Egy lelakott háznál. Végre azt éreztem, hogy úgy dolgozunk, hogy egyet értünk és megértjük egymást. Én fordítottam „parasztra” (ki más, ha nem a vidéki?). Nem számítottam rá, hogy valaha is így fogunk együtt alkotni…

Következik a befejezés. iluska.wb. PS: Iluska átdolgozás. A színházteremben (ebből mi lesz!?). Vannak elképzeléseim. Semmi sem valósul meg belőle. Teljesen más minden, mint tavasszal. Persze ezt sem értem teljesen. Megint sokat kérdezek. Változtatni próbálok rajta. A szövegen. És megint látom magamat: miért akarnak beleszólni a munkámba? (aztán utólag kiderült, hogy ő nem ezt gondolta). Minden más. Nem csak Cziczó Attilához képest, hanem magához viszonyítva is. Kínkeserves próbák hajnalig, Iluskacsere, kisírt szemek… Mátéval tartjuk magunkat („grrr”). De csak elkészült! Megkönnyebbülés? Nem egészen. Látjuk az arcát. Mintha nem lenne elégedett. A mi arcunk is hasonló emiatt. De összeültünk, hogy megbeszéljük. Megkönnyebbültünk.

Sipos Veronika

Sokat tanultam Attilától (Attilával). Köszönöm. A veszekedéseket, a válaszokat, a gondolatait, hogy megismerhettük (?). Gondolkodtam. Hogy vajon mit rendezne akkor, ha nem lenne adott téma? Hamarosan megtudhatom ezt is (remélem meg is értem majd), mert tavasszal ismét vele dolgozok a Májlájton. Ebből mi lesz!?