A már megszokott péntek-szombat helyett múlt héten csak egy próbánk volt, pénteken. De ami ezen az egy próbán történt az bőven elég volt a hétre. Az eddigiekkel ellentétben most végig csak ültünk és beszéltünk. Persze eddig is gyakran csináltuk ezt, de most az egész próba ebből állt. Az ok: Attila nem titkolózott tovább, előállt végre a májlájt történetével, amire hónapok óta várunk.

Orosz Balázs, Kiss Boglárka

Eleinte nem volt könnyű megérteni, amiről beszélt. Három (vagy csak kettő?) síkról, emberekről, akik majd azt hiszik magukról, hogy vámpírok, de a világot, amiben ezt képzelik, szintén csak képzelik, mert valójában tök egyedül vannak valahol. Bonyolult, mi? Hát még nekünk. De azért a nap vége felé már kezdett tisztázódni a dolog. A próbák kezdetétől kiadott feladatok nem voltak véletlenek, szinte minden bele lesz építve az előadásba – persze kellően átalakítva. Adott témákra készült, saját gondolatainkból létrehozott jelenetek fogják majd alkotni a valós síkon létező karaktereket. Az enyémnek rövid tanakodás után az Attila nevet választottam, erre úgysem lehet senkinek semmi panasza a Fészek Színházban…

A csoportos jelenet – amin több próbán át dolgoztunk –, fogja alkotni az elképzelt világ alapját, itt már kitalált, idealizált karakterek leszünk, és ebbe az elképzelt világba csúszik majd be aztán a Twilight világa, amiben mindannyian vámpírokká válunk. Illetve nem, van egy kivétel, Vera, aki Bellát alakítja – ő majd csak szeretne vámpír lenni. Balázst kapta párnak, ő lesz Edward, milyen ironikus, hogy pont a két legfontosabb szereplőt alakító színjátszónak van a legkevesebb fogalma az Alkonyat-könyvekről… De Attila szerint ez egyáltalán nem probléma, sőt. Az ő kapcsolatuk kellőképpen harmonikus, és megtörhetetlen lesz. Gabi és Máté lesznek Alice és Jasper, és én a párommal, Bogival Emettet és Rosaliet fogjuk alakítani. A mi kapcsolatunk már kihűlt, csak a megszokás tart minket össze. Érdekes lesz majd jobban kidolgozni ezeket a karaktereket, a konfliktusokat. Mostantól válnak majd még érdekesebbé a próbák.

Egyelőre még nem teljesen értem. Nem értem, hogy mért szükséges, hogy az a világ, amiben együtt vagyunk, de még nem vagyunk vámpírok, az is csak képzelet legyen. Nem értem, mit ad hozzá, ha ezek az emberek igazából nem is ismerik egymást. De azt látom, hogy Attila nagyot akar alkotni és hogy ő már látja maga előtt, amit mi még nem. Én bízom benne, és tudom, hogy a még hátralevő három hónapnyi kemény munkával tényleg valami olyat hozunk majd létre, ami elkápráztatja majd a még nem Alkonyat fanokat is. Remélem, tényleg így lesz