ANDRIS Valóság vagy fikció? Amit most látok, az tényleg így van, vagy meg sem történt? De az is lehet, hogy valamikor így lesz. Ez a mozdulat például. (csinál egy mozdulatot) Kitől hallok igazságokat? Elcsépelt mondatok zúgnak a fülemben. Mint ez a zene. Ugyanaz az a dallam századszor eladva. Minden ugyanaz. A Föld forog, az idő múlik, de nem változik semmi. (csend) Itt van ez a két lány. Vetélkednek értem. Miközben én csak Vivit szeretem. Tiszta szerelemmel. Sára dögös. Jócsaj. De elviselhetetlenül gonosz. Akkor inkább Andrea! A világfájdalmába belerokkant kishúg. És Bella, a mentalista? A jövőbelátó? Mindent lát, csak a jelent nem veszi észre. Azt a pillanatot, amikor megszületik a… valami! Hallok tőlük valami felhasználhatót? András, a felnőtt, ő aztán tudja a tutit!

(Megjelenik András.)

EGYÜTT Mi az, amivel visszatarthatna bárki is, hogy ne tegyem meg a nagy lelépést? Semmi! Magamat kell legyőznöm. Csakis magamat.

ANDRÁS (súgva) Ezek nagyon szép mondatok, ugye? (Andris intésére eltűnik)

ANDRIS Mamma bölcs és életerős. De őt még nem értem. Mert fel kell nőnöm hozzá! Fölnőttnek kell lennem hamarosan! De kitől tanulhatok élni? A sarki harmonikás koldustól, aki most nem érti, hogyan került bele ebbe a jelenetbe?

(Megjelenik a sarki harmonikás koldus, és tényleg nem érti, hogyan került ide.)

ANDRIS Igen. A legtöbb történet végén nincs összegzés. Konklúzió. Mert felesleges. Sablonéletek, sablontörténetek. Átlag. Hétköznapi. Mint én. Az élet, tudod? Kemény vagy nem kemény… Hm. Az élet nem dönt rólad. Te döntesz az életről. Az életedről.

ANDRÁS (előtűnik a semmiből, egy kopott könyvből olvas) „Mekkora egy idióta tudsz lenni, Andriskám! Annyit szenvedsz, annyit sajnálod magad, hogy már fáj! Felfogod azért néha a helyzeted? Tudod, hogy éppen egy rakás szerencsétlenség tetején ülsz…?”

ANDRIS Csend!

(András szomorú szemekkel eltűnik.)

ANDRIS (leveszi a fülhallgatót, elhallgat a zene) A problémákat nem lehet a régmúltban vagy a távoljövőben keresni. A most a legfontosabb. Igen. (csend) Négy hónapja nem dugtam. Ezt megmagyarázni elég körülményes lenne. Meg sem próbálom. Inkább lesunyom a fejem, s kilépek ebből a sztoriból. Hello.

(Elindul. Majd hirtelen megáll. Vár. Mert színpadot üresen nem hagyunk! Sötét.)

nem/más. 2012. március 3-án a Fészek Színházban.