Fordulóponthoz érkeztünk… kezdhetném próbanaplómat ezzel a már-már sablonos szöveggel, de úgy érzem, nem mondanék vele sokat, mert mostanában szinte minden próbán fordulóponthoz érkezünk. Legalábbis én így érzem. Mindenkinek két karaktere van, ember, és vámpír. Miután felépítettük, majd parkolópályára tettük a vámpírvonalat, jöhetett az embervonal. A karakterek megvoltak, egyéni bemutatkozó jelenetük is többé-kevésbé elkészült. Következhetett a talán legnehezebb feladat: az úgynevezett második sík felépítése.

(fotó: Gime)

Attilától kaptunk egy vázat, és nekifogtunk, hogy heten megtöltsük, felépítsük. Amikor azt mondta, hogy végzünk ezzel két nap alatt, sejtettem, hogy nem leszünk ilyen szerencsések. Nagy munkát kíván ez a feladat, nem könnyíti meg, hogy heten vagyunk rá, sőt, mivel mind a heten mások vagyunk, ettől csak még bonyolultabb a dolog. Próbálkoztunk azzal a módszerrel, hogy pár kezdősor megadása után improvizációval jutunk el a jelenet végére, és azzal is, hogy először megírjuk az egészet, és csak utána nézzük meg. Néha az egyik, néha a másik módszer volt működőképesebb. Attilának a legnehezebb a dolga: oda kell figyelnie a hat szereplőre, meg kell hallgatnia az ötleteinket, és szelektálnia is kell: mi az, ami használható és mi az, ami nem. Érkeznek persze komolyan nem veendő hozzászólások is, ezeket Attila épp aktuális hangulatától függően fogadja. És érkeznek szép számmal használható megoldások is – nekem is sikerült jó ötletet adnom két, egymással párhuzamosan haladó sík átkötésére. Haladunk. A hangulat is jobb lett. Mármint az aula hangulata, ahol próbálunk, és ahol az előadás is lesz. Miért? Leraktunk egy szőnyeget. Csak ennyi. Legalábbis szerintem. Hihetetlen, hogy mennyit képes változtatni a hely miliőjén egy szőnyeg. Hiányzott valami, amitől igazán otthonos lenne a hely. Most megtaláltuk ezt a valamit. Egyből megszűntek a kényelmetlen érzések, és a szőnyeg egy csapásra otthonos hangulatot teremtett az aulában, egy ilyen egyszerű tárggyal jóval közelebb kerültünk a helyszín végső kinézetéhez. Talán emiatt éreztem kicsit könnyebbnek a munkát múlt hétvégén, remélem, ez nem mulandó.

Végül nem sikerült összehozni a teljes második síkot, leragadtunk a két legnehezebb jelenettel. Folytatás jövő hétvégén. Most már én is elhiszem, hogy akkorra összejön majd, és akkor már minden alapanyag meglesz az előadáshoz, és elkezdhetjük összepréselni, eggyé tenni a dolgot. Premierre kész leszünk, ebben biztos vagyok, egyre jobban tetszik, amit csinálunk, és egyre jobban is érzem magam, akár ember, akár vámpírbőrbe kell épp bújnom.