2012. április 16. - májlájt

Tudtuk, hogy nem lesznek sokan. Nem is voltak. Nekem fontos előadás volt, mert a nagymamám is eljött. (a végén csak annyit kérdezett: Ez mi volt?) Nem értette. Ő nem a célközönség része. A visszajelzések vegyesek. Valaki nem érti (az nagyon nem), és valaki érti (az pedig érzi is).

fotó: GIME

Lehet, hogy ez emberfüggő. Mármint ha az előadás sztoriját a saját életedre tudod vonatkoztatni, akkor valószínűleg jobban megérted és sodor magával az amit a színpadon látsz. Engem is sodor, mikor játsszuk. Tudom hova kell mennem, mit kell tennem, hol vannak a kellékeim, melyik szövegemet felejtem el rendszeresen, de eközben bennem van ennek a furcsa álomvilágnak a hangulata, az emlékeim a saját álomvilágaimról. Az előadás nem volt rossz. A második volt. A mumus. Azt mondják ez sose jó. A második. Nem volt rossz, de jó se. Most nem volt meg az álomvilágban levés hangulata. Azt hiszem a következő jobb lesz. Én nagyon szeretem ezt a darabot, lehet, hogy azért mert az enyém is. A miénk.