2012. április 20., Bugyi - Gyenge vagyok

Reggel hallgattam a rádiót, Vidnyánszky Attilával volt egy riport, aki elmondta, hogy a beregszászi színháza hogyan működik. Beszélt a Tóték előadásukról, amivel most jönnek ide játszani. Mesélte, hogy ők is díszítenek, kellékeznek, ami hozzátartozik az előadásra való felkészüléshez, és mindig élesben próbálnak a sokadik előadás előtt is. Mindenben hasonlóan gondolkodom én is. (Remélem, ezt a gondolkodásmódot Kaposváron is sikerül meggyökereztetnie az egyetemen!) Ráadásul reggel én is turnéra készülődtem. Bugyira mentünk játszani. A "Gyenge Vagyok" című produkciót vittük.

Most először mozdultunk ki otthonról. Más tér, kicsi színpad, nagyobb nézőtér a megszokottnál. Izgalmas volt, jól ment.

Most áradozhatnék is az előadásunkról, de megnéztük délután Cziczó Attila helyi diákcsoportjának az előadását. Nagy hatással volt rám. Rendkívül fontos, amit Attila egy ilyen kis településen csinál. Megint megfogalmazódott bennem, hogy ennek van igazán értelme, ez igazán társadalom jobbító szolgálat, a színházi élmény mellett - mert hogy azt is megkaptuk.

Le a kalappal Attiláék előtt.

Előadás után beültünk egy italra a helyi kocsmába. Erről is van egy élményem. Néhány évvel ezelőtt ceremónia mester voltam egy esküvőn a közeli vadászkastélyban. Hajnalban a buli végén egy szakács behozott Bugyira, hogy elérjem a reggeli buszt. A kocsmánál lévő buszmegállóban tett ki fél hatkor. Hétkor ment volna a buszom, de a helyiekkel összehaverkodtam a már nyitva lévő kocsmában. A kilenc órás busszal sikerült is haza menni egy jó élmény után. Az élményt a hajnali piálás, és egy fickó fantasztikus éneklése adta, mert hajnalban már - vagy még - buliztak valami krumplifesztivál miatt a helyi lakosok...

 forrás: stb50.blog.hu