Ma már más világ van. Az ember megnéz egy filmet, egy reklámot, elolvas egy regényt, egy cikket, elmegy színházba és mindenhol ezt hallja...

„

- Most… meddig kell még figyelnem?
- Neked mindig dolgod van.
- Egyetemista vagyok. Most vettek fel.
- Ma az iskola tanulatlan felnőtteket enged a társadalomba.
- De kitől tanulhatok élni?
- Mi van?
- Mi érték van manapság?
- Mondják, hogy az erkölcs nagyúr.
- Ennyi? Ennyi?
- Azért… végül is minden jó, nem?
- Ne kezdjük ezt a halivudi ál-intellektuális párbeszédet, jó?
- Tudod, mi a legszarabb?
- Mi?
- Ez nem az a hely, ahol kólát isznak a vendégek.
- Te nem vagy normális.
- Akkor? Fejezzük be!
- Befejezem, és elmegyek.
- Itt mindenki megy valahova.
- Gyere te is.
- Hogy erre eddig nem is gondoltam!
- Miért is ne?
- Akkor megyek.
- Tudod mit?
- Nos?
- Nem tudom mit kéne.
- Nehéz eldönteni.
- Van még időm. Kilenc óráig maradhatunk.
- Nagyon akarom!
- Én is.
- Lehetünk mi jó család is.
- Problémák minden családban vannak.

”

Na jó, ezt tényleg fejezzük be!
A legtöbb történet végén nincs összegzés.

I t t ?

Gyere csak!
Jó lesz, meglátod...