Nagyon vártam az idei fesztiválunkat. Tudtam azt, hogy kevesebben leszünk, más helyszín stb. Persze sokszor mondogattuk, mennyivel más volt múlt évben, nem jobb vagy rosszabb, csupán más. Vagy nem/más?
2011-ben voltam először bugyin, akkor nem léptünk fel, cserébe idén kétszer is.

Imádom, azt, amit itt csinálunk, mindent. És sok új embert ismerhetünk meg, én azt hiszem. Az összes program összehozott minket, főleg az étkezések. Nagyon kíváncsi voltam az előadásokra is, de az én gyomrom is görcsben állt egész szombaton, hisz tudtam, két alkalommal is el kell játszanunk - idegen helyen, összpróba nélkül - az előadást. De ehhez képest hihetetlenül élveztem, szórakoztam, és játszottam. És a többi előadás, amit láttam, csodás volt. Annyi mindent mondanék, de még mindig az élmény hatása alatt vagyok. 3 nap, és mégis képes megváltoztatni negyvenegy-két ember életét. Anikó és Attila csodálatos dolgot hozott létre. Köszönöm.

A hazaúton sok mindenre lettem figyelmes, a furcsa, hogy ezek a dolgok szinte megegyezettek azzal, amit egy évvel ezelőtt éreztem: rákvörös arccal, fájó lábbal, pár óra alvás után, mégis feltöltődve, óriási élménnyel gazdagodva, egy új élet ajtaja előtt találom magam. Egy évvel ezelőtt a hintába azon tanakodunk, mi lesz velünk jövőre?
Ezeknek a terveknek egy része bejött, egy része pedig nem.

Volt sírás, nevetés és rengeteg taps. Az élmény örökre megmarad.