Bugyifeszt... Mit is írhatnék? Jó volt, szép volt az idei fesztivál... Csak ehhez most nincs türelmem. Inkább visszaemlékezem kicsit (még ha az elsőn nem is voltam).

Érdekes, de nem is Bugyin kezdődik, hanem Vasváron. Oda csak egyszer jutottam el, az első Bugyifesztem előtt 1-2 héttel. Táskámban ott lapult a félliteres mézesmálnás pálinka. Megtaláltak, betársultak, meg kellett osszam több emberrel. Megharagudtam. Elhatároztam, hogy na, majd Bugyin... És útban Bugyira ismét ott lapult a táskámban a félliteres mézesmálnás pálinka. Hogy mire emlékszem? Nem léptem fel. Nem is voltam még színjátszó igazán. De voltak feladatok, amik azóta se változtak. Jól éreztem magam, még ha kicsit szokatlan és új is volt, hamar beleszoktam. Láttam az Apakeresőt, a Hegyhát egyből a szívembe zárta magát (igazából már Vasváron). Jobban megismertem a nagyszerű vasvári társulatot. Megismertem a Jonatánt, és először láttam Mátét, aki a péntek esti feladatban Havas Henriket alakította. Sose felejtem el (és én voltam Az Ember, Aki Nem Mond Semmit). Láttam a Körforgalmat (részegen), és el voltam ájulva, hogy Attila mikre képes. Álltam az árokparton, és mondogattam magamnak: „Nem fogok hányni, nem fogok hányni"... A többit elképzelhetitek. Nem voltak rám túlságosan büszkék. Szerencsére aki ismer, tudja, hogy ilyen már nem fordulhat elő. Reggel a Hegyháttal mentem haza. Én is kaptam 90%-os jegyet.

Második. Nagyon vártam. Elmenekülés egy hétvégére a szürke hétköznapokból, mielőtt jön a várakozás a táborra. Már akkor úgy éreztem kicsit, mintha hazatértem volna, és ez minden évben csak nő. Hegyhát, Jonatán utoljára, Vasvár, Fészek Színpad Bugyi (abban a formában utoljára), és a Fészek Színházból egy ember, én. Szombaton reggel egy olyan többhónapos átverést koronázott meg Attila,úgy hogy azóta is emlegetem. Zsani alkoholista lett, mi? De bosszút is álltam rendesen a nyáron. Később a Frissen mázolva című előadásokat raktuk össze, én Rita csapatában voltam. Pár nap múlva láttam Budapesten az utcámban egy pont ugyanolyan kiírást. Mosolyogtam. Megismerkedtem a fáklyás felvonulás fogalmával. (valakinek minden évben elsütöm, hogy olyanok vagyunk ilyenkor, mintha szektások lennénk). Verával fogadtunk, hogy nem fogok alkoholt inni. Ittam egy kisfröccsöt. Vesztettem. Újabb nagyszerű előadások este, és játék hajnalig. A legjobb?

Harmadik. A legjobb? Velünk volt legjobb barátom, Farhan, aki egy időre fészkes is lett. Ma már Nottinghamben él. Fájó hiány. Sokan voltunk. Jó sokan. Szombaton a megszokott foglalkozások, szokatlanul jó végeredménnyel. Délután maratoni gyilkosozás. A játék, amit nem tudok megunni (na jó, de egy idő után igen, de a kedvencem, aki meg a tojástojást-t kitalálta, sz is részt vehetne ezt jó kis gyilkosozásban...) Új Fészek Színpad, Bugyi. Jé, ikrek a színpadon! Búcsúzott az ős-Hegyhát, könnyek a nézőtéren. Ismét eljöttek barátaink, a vasváriak, egy tőlük szokatlan előadással, de ahogy megvalósították, azt öröm volt nézni. Este Aha! Az előadás, amit sosem lehet megunni, ami már többször támadt fel a Fészek Színházban, és még mindig nincs vége. Nem léptem fel (de nem is ittam). Gyerekes féltékenykedéssel is telt a két este. Szerencsére ennek örökre vége. Reggel most először beszélgetés, majd távozás, és egy szomorú vasárnap.

Idén. Nem a legjobb. Hiányzott az élénkség. Nem jött a Vasvár. Hiányukat nehéz volt feldolgozni, nekem ők a Bugyifeszt részei. De megvoltak a hagyományok, megismerhettünk egy új, színes és remek társulatot, remélem, jövőre is jön a gödöllői Club Színház. Az átalakult Hegyhát (Teatrino Ge.... HEGYHÁT!) is eljött, voltak azért megszokott arcok, és az újakkal sem volt nehéz összebarátkozni. Elvesztettük a régi művházat. Nekem az ilyesmi fájni szokott, de most kárpótolt a pazar és kényelmes kastély, mint helyszín, plusz mellé egy az előzővel majdnem megegyező színpad. Én aztán ritkán mondok ilyet, de most jól tették a cserét. Szombaton foglalkozások, plusz egy Bugyifeszten tőlem szokatlan egyórás punnyadás. Fú, mennyit ettem... De szerintem egy fesztivál erről is szól. Meg az Öt Ötösről. Szép teljesítmény! Este kissé kaotikus Hegyhát. Majd Nem/más. Idén ez az előadás volt a könnyfelelős, de ezúttal csak nekem (mármint a nézőtéren, a színpadon volt persze). Kilépett Clau. Véletlenül hallottam meg, még előadás előtt. Szomorú voltam. Utána elmondta a nem nem/másosoknak, de én akkor már tudtam. Jobb volt így, nem ért annyira hirtelen. Clau, azért ne tűnj el teljesen! Jött a Küzdj, egy remekül megkomponált és es eljátszott előadás a gödöllőiektől. Majd az első Májlájt. (Ja igen. Felléptem. Kétszer. Hoppá.) Új térben. Alkalmazkodás. Ennyi rutinunk azért már van. Kicsit jobban oda kellett figyelni, volt, hogy rontottam, de élveztem. Három helyett egy Szobák, sajnos lemaradtam. Majd ismét a gödöllőiek a Küzdj!-höz hasonló stílusú és világú, de komorabb Online-al. Még egy Májlát, mert kicsi volt a hely egy előadásnak. Kicsit fáradt, kicsit bealvós, de azért a miénk. Az utolsó előadáshoz, a gödöllőiek mozgásszínházához sajnos nem maradt erőm. Utólag már bánom, a háromfős „keressünk bugyin nyitva tartó kocsmát kettőkor" túránál egész biztosan emlékezetesebb élmény lett volna. Valahogy más volt az idei, mint a többi. Nagyobb volt a hajtás, kevésbé volt személyes. De ilyen is kell. A jókedvet és a kikapcsolódást Bugyin semmi nem veheti el. Akárhogy alakul majd az életem, ameddig világ a világ, erre mindig szeretnék ráérni. Megyek majd autóval, családdal, tolószékkel. Mert olyan nincs, hogy ne legyen BU-GYI-FESZT.