A színházi szezonnak vége.

A munkás hétköznapok hullámai meg össze-vissza csapkodják az embert. Ilyenkor (bevallási időszakban) mindenki ingerült, kapkod, nehézkesebb, mint általában. Én is. S persze mindenki összes egyéb problémája szintén most kerül elő.

Mégsem sürgetem a nyarat. Nekem túl bágyasztó és unalmas. Még a kutya is behúzódik előle a verandára. Ráadásul színháztalan.

Kamaszként nem volt kérdés, hogy a nyári szünet nagy részét az állami gazdaságban töltöm valamilyen munkával. Voltam tarlóégető, vízhordó, táblaírnok. Aztán augusztustól jöttek a foci edzések, színpadi próbák.
Felnőttként nincs nagy különbség a február és a július között. Ekkor is, akkor is létfenntartás. Max. néhány nap akad feltöltődésre, a pénztárcák függvényében.

Ezért ragaszkodom annyira az amatőrségeimhez. A sporthoz és a színházhoz. A közösségeimhez. Hogy folyamatosan feltöltsenek, hogy mindig megmaradjanak játéknak, szórakozásnak és sose váljanak munkává. A nyár pedig aljas módon állandóan jön és keresztbe tesz. Mert láblógatni nem (nagyon) tudok (apai örökség), a tapasztalás, a cselekvés, az alkotás tesz elégedett(ebb)é. Egy jó passz, egy gondolat/egy ember fel(meg)mutatása, a kis sikerek összekovácsoló öröme. A nagy sikertől ódzkodom (én és a siker....?). Ha a szélére kerültem, körülöttem kivétel nélkül csak rombolt. Akár egy tornádó. Felkap, aztán ki tudja, hová ejt le.
A színházban elmondható a véleményem. Pénztelen színházban pláne. Attól nem fél senki. Lehet hát szabadnak lenni.

S mivel véleményem, vágyaim vannak (rövidre fogva: a köröttem lévő világról), mondogatom mindenkinek. Kérdéseim számolatlanok. Érdekel pl. hogy milyen lesz lemondani majd csomó dolgomról (ezt hívják öregedésnek). A válaszokért kutászkodom.

Néha gyöngyöket találok. Kihelyezem a terítős asztalra, hogy lássa, aki csak akarja.

Érdekel pl. hogy mitől ilyen a most, a „mai kocsma". Hogy miért nem látunk túl rajta. Aztán kiderül, hogy Ibsen már ezt is megmondta, konkrétan az általunk játszott 'A nép ellenségé'-ben: „A műveltség nem rombol! Az ostobaság, a szegénység, az életfeltételek nyomasztó volta okozza a romlottságot! Mert így az emberek 2-3 év alatt elvesztik az erkölcsi gondolkodásra és a cselekvésre való képességüket !"

Ugye?