Kedves Naplónk!

Tábornaplót írtunk. Közösen - minden napra más nézőpont jutott. Azaz megnéztük milyen, amikor egy tábori napló mozaikszerűen áll össze: ahány nap, annyiféle helyzetjelentés.

_csoport1.jpg

Miklós 'emem' Máté első benyomásai

a kvótás metafizikában realizálódott többszörösen összetett személyiség tükrök villogtak a szombati napon. legalábbis szerény létezésem szemszögéből nézve. bolydult tudatalattim mélyére túrtak a feladatok, melyek különféle érzéseket váltottak ki. leginkább egy triphez volt hasonlítható, de ezt a vonalat nem folytatom tovább, elég ha annyit tudunk, hogy ez az utazás az agyamban előrevitt valamerre. hogy hova azt még én se tudom. remélem a tábor végére kiderül. viszont muszáj megemlítenem azt is, hogy némelyik feladatot nagyon nehezen sikerült felfognom és megoldanom. ez részben köszönhető annak, hogy információk tömkelegébe zuhantam ide, plusz amúgy is nehezen találom fel magam. néha úgy éreztem magam, mint a droid, akinek azt mondják, álljon a sarokba egy kör alakú szobába. addig forgok körbe-körbe, hogy mivan-mivan-mivan, míg ki nem sül a processzorom. ez nem baj, mert talán így tekervényesebb lesz a gépezet a fejemben. egyébiránt beszélnék a kajáról, a szállásról, meg az emberekről. kaja van, szállás van és ez bőven elég, az emberek meg... nos hát róluk meg majd később nyilatkozom.

mate.jpg

Bűdi Nanni, július 28. (szombat)

Jelentés Merenyéről. Jó szokásomhoz híven, idén is utolsóként kelve, a reggeli diskurzusról lemaradtam, viszont a tábor első reneszánsz ételbemutatóval fűszerezett étkezésére időben, pizsamában(!) libbentem be.
Első nap a táborban 2012-ben. Hm. Mindig, minden évben, alig várom, hogy ismét itt legyünk Zalamerenyén, hogy Hassunk, Alkossunk és Gyarapítsunk, hogy a Fészek fényre derüljön. Energiával telve vártam a programokat, feladatokat és játékokat.
Egy kis mozgáskultúra-fejlesztő játékkal indítottunk.(Személy szerint nekem a gyengéim közé tartozik a mozgás, viszont úgy igyekszem..) Minden egyes táborban komoly elhatározásom, hogy valami újat kreálok. Egy olyan arcomat mutatom meg, amit még nem láttattam, de valahogy a könnyebb út lesz az egyszerűbb választás, így elbukom.
Az első megmérettetéskor még elég esetten, magamhoz képest amatőr szinten oldottam meg a feladatot. A Kritika pedig reálisan látta a gyengeségeket és az erősségeket szintén. Hát igen, bele kell jönni!
Balázs, Zsófi és Tamás egy zseniális előadással indítottak idén. Könny gyűlt a szemembe. Dani és Bandi (a kedvenc párosom) Ajna közreműködésével fergeteges dolgot hoztak össze a tónál.
Jó kis löketet adott.
Az esti 20-20 perc kérdezz-feleleket remélem mindenki legalább annyira élvezte mint én, ha nem jobban. Többet megtudni a másikról mint amit amúgy lehetne, egy meghitt kommunikáció keretében, fontos! Értékes. Közelebb hoz minket. Csapatépítés felsőfokon.

nanni.jpg

Szobaszínház... isteni dolgokat alkotnak ennek köszönhetően az emberek. Egyszerűen lenyűgöző volt a két új táborozónk kis etűdje, dőltünk a nevetéstől.
Ugye valami ilyesmiről szól a színház. Szórakoztat. Megnevettet, elgondolkoztat, megríkat stb. Attól függ ugye, hogy mi a cél.
Bandiék rendőrös-gyilkosos-kihallgatós sztorija néhányunk számára kettős. Az előadás előtti várakozás kihozott a sodrából egy-két embert, de kiderült, hogy sokan szeretjük Dédét... még akkor is szeretnénk, ha gyilkos volna.
Mi, a „régiek", a „nők" az Iskolapéldás NŐK jelenet paródiáját elevenítettük meg. Judit, Juli és Gizi vidéki, abszurd „trológját" láthatták a kedves, mélyen tisztelt nézők.
Az esti jelenetek után mindenki azonnal betámadta a központot szimbolizáló asztalokat. Cigi, pihi, majd a fáradtak aludni tértek. Az olyanok, mint én, baglyok, pedig csináltunk még egy kis misztikus, hátborzongató DARABOT (unikornis), hogy jól aludjunk.
Kettő körül megkörnyékeztük a hálókörleteket, ki a szabadtéri színpadot, ki a kényelmes fedett szobákat, a lényeg, hogy tartalmas alvásra lesz szükség, holnap újult erővel vetjük magunkat a tábor harmadik napjába.

Toldi Bandi, július 29. (vasárnap)

A reggelek nem épp a gyors tettre kész emberekkel szoktak kezdődni, ami azért valljuk be nem túl nagy bűn ha 1-2 körül fekszünk le. Már pedig így van. Más a ritmusunk, átálltunk tábori üzemmódra. Én már szerencsére túl vagyok a naposokkal járó feladatokon. Ez nagy megkönnyebbülést jelent amikor egy jelenetet kell megcsinálni. Az előadások egyre jobban sikerülnek, kezdünk visszazökkenni a színjátszásba. Közben zajlanak egyéb játékok, feladatok amik még színesebbé teszik a napot. Megtudtuk ki mennyire áll közel egymáshoz, mennyire tartja magát szépnek, okosnak (vagy épp butának és csúnyának).

bandi.jpg

Szóval kapjuk a jobbnál jobb feladatokat. Jól esik játszani, mármint játékot. Jó látni új embereket, beszélgetni egymással. A tábornak a végére egy előadásnak is el kell készülnie. Kényes a téma amivel foglalkozunk. Magyarok a romákról, romák a magyarokról. Az eszmecserét már megkezdtük ezzel kapcsolatban. Rég idegesítettem fel magam beszélgetésen ennyire. Pedig csak a tények hangzottak el. Nem akarok ennyire a dolgokba belegondolni, szeretnék naiv maradni. Kíváncsi vagyok milyen lesz a (hét)vége. Egyelőre pedig örülök, hogy együtt vagyunk. Remélem, tábor végére se utáljuk meg egymást! (szmájli)

Gallai Dávid, július 30. (hétfő)

Felkelés. Közepesen egyszerű művelet. 8:50-kor (140 perccel később, mintha munkába mennék!) megszólal az ébresztő. Felkászálódom, majd jöhet a fürdés. Aztán a felöltözés, és a változatos reggeli. Lehet választani: vaj, kenyér, vagy májkrém. Esetleg mindhárom. Extrémeknek egyszerre.
Reggeli után Attila elmondja a délelőtti-kora délutáni nem kötelező feladatot: találjuk meg egy jelenetben a tökéletes embert. Hmmm, ezt inkább kihagyom - gondoltam, jól esik néha a semittevés. De végül a semmittevésből is jelenet született: ahogy ránéztem legújabb merenyei rajongónkra, egy hatéves kislányra, már meg is volt a jelenet, mindenféle agyalás és próba nélkül. Sorfalba állítottam a többieket, próbáltam megtalálni közülük a tökéletes embert. Nem volt. Én sem. De akkor jött a kislány, és ezzel a kérdés megoldódott. Fiatal, tiszta, jó: tökéletes. A tanulság: maradjatok gyerekek. Kis szabadidő, ebéd, majd megkapjuk a napi "fészkes" feladatot. A társaim Balázs, Tia, és Ajna. A feladat: egy szerelmespár, velük lakik a fiú börtönviselt bátyja (én), és jár hozzájuk egy pszichiáter. Nehézkesen indult. Nem volt igazán kedvem. Jó volt a napon ülni és lustálkodni. De a feladatnak meg kellett lennie, és Balázs megmentette a helyzetet, mert előjött egy ötlettel, amivel el tudtunk indulni. Először szóban, majd tettben is kész lett a pontos szituáció, majd kisebb szünet után a finomítás. Végül egész jó lett, színvonalban szerintem simán felért a többivel. Furcsa módon azt tapasztaltam, hogy a végeredményben nem számít, hogy az ember hogy, és mennyit próbált, ha a végén a hozzáállás jó.

dede.jpg

Előadtuk, majd jött a napi czattipróba. Ki kellett állni a létre, és egyetlen mozdulatot kellett a karunkkal csinálni 30 percen át. Ehhez aztán tényleg nem volt kedvem... De kötelező. Kelletlenül csináltam, amíg "föntről" azt mondták: ha nem akarod csinálni, hát tessék. Az ötödik percnél darázs szállt az ingem alá, és mielőtt bármit tehettem volna, háromszor megcsípett. Ugrott a feladat. Eddig kétszer csípett meg darázs, a második óta is eltelt kb. tíz év, és sokkal rosszabbra emlékeztem amúgy.
Vacsora, majd jön, amire mindenki péntek óta várt. Tegnap volt ugyanis a törpenap. Ancsi születésnapjára nagyon szeretett volna kerti törpét, mi viszont elhitettük vele, hogy senkitől nem kap. De ennek pont az ellenkezője történt: (szinte) mindenkitől kapott. Láttuk Ancsi arcán a meghatottságot, és a meglepődést, amint sorban érkeztek a törpék. Kertész törpecsalád, fütyülős törpe, napelemes lámpás törpe, télapó törpe, órát szerelő törpe, ötcentis minitörpe, mocsárban fürdő törpepár, stb. Ancsi erre nem is számított. Tizenöt kis törpetárssal lett gazdagabb, akik mostantól vele lesznek egy életen át. Még én sem tudtam betelni velük, a feladatok értékelése alatt inkább őket figyeltem, mint a többieket.

_torpek.jpg

Ki lett adva a következő feladat: musical. Tátogni kell egy dalra, és csinálni egy előre megtervezett gyilkosságos jelenetet. Tátogni szeretek. A csapat: Balázs, Ajna, Gabi, és én. Leonard Cohentől a Hallelujah-t választottuk, mert annak tudom a szövegét. Ez még nehézkesebben ment, mint a délutáni: mindenki mással volt elfoglalva, össze kellet gyűjteni az embereket, próbálni, kitalálni... De végül mégis készen lettünk időre, és egy jól összerakott, szép jelenet lett a vége.
Azután, éjfél körül jó nagy zajjal vertük fel a merenyeiek egy részé. megkezdődött a négy horrorszínházas előadás. Nannival, Danival, Mátéval és Ajnával egy zombi apokalipszisos, kézi kamerás horrorparódiát csináltunk, bejárattuk a nézőkkel a fél falut. Majd jött két egyhelyszínes darab, egy igazán félelmetes "némajáték" a fiúszobában, egy tinihorror az udvaron, majd az este legjobban összerakott előadása: Józsi, mint pszichopata teherautó sofőr, a járgánya minden funkcióját kihasználva rabolta el, és terrirozálta Bogit és Tiát. Igazán megdöbbentünk, de nagyon élveztük is. Az utóhatást kevésbé, a sok körbe-körbe mozgástól kaptam egy erős fej-és nyakfájást. De ezt leszámítva igazán jó nap volt. Tökéletes ember, némán krumplit falatozó, kissé bolond nagytestvér, musical, kézikamerás faluhorror (és kissé bosszús merenyeiek), és tizenöt megunhatatlan kerti törpe. Igazán jól megy ez a tábor, nagyon jól érzem itt magam a többiekkel. Ma éjszakai túra.

Sipos Vera, július 31. (kedd)

Csodás reggelre virradhattam, ugyanis egész nap napos lehettem. Isteni volt jódlizni, reneszánsz módra előadni, de a nap fénypontja mégiscsak a mosogatás volt. Erről ennyit (többet nem, mert akkora élmény, hogy csak magamnak akarom).

vera.jpg

Elkezdtünk ténylegesen a Romantikával foglalkozni. Mindenki megtudta, milyen karaktert játszik és csapatonként megkaptuk a feladatunkat is. Nehezen ment. Nagyon nehezen. Ültünk csendben, mindenki idegesen, utálva egymást a semmiért, és én is utáltam magamat a semmiért az agyamban.
Utálom tehetetlenül nézni, ahogy mások összeraknak egy jelenetet, amelynek én is részese vagyok. És a karakter sem az enyém. Idegen tőlem (ez is). Érdekes lesz a holnapi nap... Viszont Andrissal és DD-vel dodge-oztunk, ami jó volt (nekem). De holnap non-stop Romantika, ha minden igaz... Majd belerázódom (remélhetőleg).

Orosz Balázs, augusztus 1. (szerda)
Nehezen ment a reggeli ébredés, aznap először kellett a naposoknak engem is (a szabályoknak megfelelően) jódlizással kelteni 9:55-kor. Mivel Zsófi aznap reggeli után ment haza, rögtön az evés után lepleztük le, hogy ki volt az ő angyala, és ő kinek volt az angyala. Sajnos (vagy szerencsére?) nem jött rá, hogy én voltam az, bár nem voltam túl boldog, mikor lányra tippelt a kézírásom alapján. Viszont ezek után legalább nem kellett angyalkodnom.

balazs.jpg

Délután megcsináltuk Attilával az Antika – Kafa jelenetet. Talán kicsit túlzásba vittük Kafa rasszista és antiszemita énjét, de egész jól sikerült rajta keresztül bemutatni a valóságban hasonló gondolkodású személyek általánosított gondolatmenetét, az általuk „ismert tényeket", és szava járásukat.
Az aznapi Czattipróba sajnos elmaradt. A feladat annyi (lett volna), hogy háttal le kell dőlni a színpadról, és lent a többiek elkapnak. Személy szerint ezt vártam a legjobban, mert tavaly sem tudtam részt venni benne. A vacsora után, az este folyamán összeszedtük, hogy mely jelenetek kellenek, illetve mik hiányoznak, és átbeszéltük, hogy a meglévőkön miket kell változtatni. Kissé elhúzódott a beszélgetés, és utána éjszakába nyúlóan csináltunk jeleneteket, kb. fél kettőig. Már mindenki nyűgös volt és fáradt, de azért mégis csak sikerült összehozni néhányat, de megnézni csak másnap tudtuk őket.

Tóth Guszti, augusztus 2. (csütörtök)

Ez a hetedik napja a táborunknak. A munka keményen folyik a Romantikán. Mi, a Táborlakók fáradunk, de kitartóan (alszunk és dohányzunk a fa árnyékában) dolgozunk tovább a darabon. Bár ezen a fojtogató meleg, párás levegő ne túl sokat segít. A társulat lelki ismeretesen készül az esti főpróbára, amikor is, végre az egész darabot egyben láthatjuk! De ahogy leszáll az est, az események váratlan fordulatot vesznek. Nyögvenyelősen elindul az első próbaelőadásunk, sok hibával, kevés

guszti.jpg

élettel, aminek a felső vezetőség (aka. Attila, a Cziczó) nem nagyon örült. A feszültség egyre nő, a hangulat egyre romlik, egészen addig a pontig, amíg ki nem tört az első "BAZZZDMEG, elegem van az egészből!!!" kiáltás.
Ekkor, de csak egy pillanatra, de megállt az élet a táborban.
Megszeppenve nézünk össze "Most mi van?" kérdéssel a fejünkben. A főrendezőnk kivonult az egész válalkozásból? Egyáltalán lesz előadás ezek után? Nagy meglepetésemre DD mondta először (vagy legalábbis tőle hallottam először), hogy akkor folytassuk Attila nélkül. Ment tovább a munka, de most már máshogyan. Megváltozott a hozzáállásunk az egészhez. Jóra akartuk végre csinálni, jobbra mint előtte volt, és mindenki bele adta a maga legjobbját.
Attila meg csak duzzogott. Először még hangosan, hogy mindenki hallja. Aztán már csak a másod vezetésnek (gyk.: Anikó). De végül visszaállt nézni, hogyan megy a dolog. És, én szerintem nem kellett alig egy óra, mire visszajött a kedve is ahhoz, hogy folytassa tovább a rendezést.
Meg is lett az eredménye...

Cselle Gabi gondolatai a tábor végéről:

Szombat reggel (majdnem) mindenki kicsit fáradtan, kicsit nyúzottan de felkelt és tudta, hogy ez lesz az előadás napja. Reggel még nem izgultunk. A tábori hétköznapokat éltük tovább. Játszottunk, lelkiztünk és volt, aki még focizott is. Pihentünk és próbáltunk az estére felkészülni. Megebédeltünk és jó sokat szövegeztünk. A jeleneteket még pontosítottuk, javítgattuk. Aztán egyre csak telt az idő. Ránéztél a templomtorony órájára és azt láttad, hogy még vagy 3 órád van az előadásig, aztán egyszer csak eltelt. Elfogytak a percek, mi pedig jelmezben, kellékekkel a kezünkben sétáltunk a falusi vásárban. Ott volt a pap, Gino és Kisgiza, a bőbeszédű polgármester, mamácska, a rend őre, a pesti színészek, a helyi színészek, egy őrült DJ, maga az ördög öreganyja, egy várakozó skinhead, egy indián, a tolvaj Orbán és egy cigány árus is. 9 óra előtt 5 perccel még csak 3 nézőnk volt, ebből kettő még a 8-at se töltötte be. Én bevallom aggódtam.

_eloadas8.jpg

Aztán egyik pillanatról a másikra megtelt a nézőtér. Ott ült előttünk a fél falu. Néztek minket, nevettek és sírtak velünk. Szép volt, jól sikerült. Utána megvacsoráztunk, tereferéltünk, iszogattunk és mindenki elszívta az utolsó szál cigijét is (ez egy kardinális probléma volt, higgyétek el). Hajnalig együtt voltunk és jól éreztük magunkat.
Egy olyan társaságba, közösségbe tartozni, ahol nem kell feszengened és tudod, hogy ezek az emberek melletted állnak és támogatnak, csodálatos érzés. Fészkesnek lenni. Minél többet vagy velünk, annál inkább érzed ezt.

Reggel rossz volt felkelni. Összepakoltunk, szemetet szedtünk és elbúcsúztunk. Ha le tudnám írni mennyit számít ez a 10 nap! A barátságok megkötése és a közösség összekovácsolása. Fontos dolog. Megéri itt lenni, velünk lenni.

gabi.jpg