Nem keverendő a C14-gyel!

Ez utóbbi ugyanis egy kormeghatározó módszer. Habár be lehetne vetni, hogy megtudjuk: ez a dráma vajon melyik korból való, melyik korra vonatkozik?

Hmm... Jó kérdés. Naná, hogy jó kérdés, hiszen csak az a kérdés rossz, amit nem is teszünk fel! Nade! Ez egyben költői kérdés is! Hisz nincs rá válasz!

Mivel a darab szellemisége, mondanivalója és témája abszolút kortalan. Maga a cselekmény ha nagyon akarjuk, akkor betehető egy skatulyába, hogy mikor és hol játszódik... avagy játszódhat. De ez tulajdonképpen nem is lényeges! Mert nem erről szól a "Gabriella tizennégyszer" című dráma. Hanem az emberi lélek sötét bugyrainak megnyílásáról olyankor, amikor arra csak a legkisebb lehetőség is adódik. És itt arról van szó, hogy bizony sajnos voltak, vannak és valószínűleg lesznek is olyan idők, amikor jókora lehetőség adódik egyesek számára, hogy azok a bugyrok megnyíljanak.

Amikor még csak hallottam a darabról Attilától, ahogy lelkesen mesélte, lett egy elképzelésem, hogy miként működik, milyen a látványvilága, meg úgy általában, hogy milyen. Aztán eljöttem a (számomra) első próbára, és végignéztem, hogy majd tudjam a következőn, hogy mikor, mit és honnan fotózzak. Megnéztem. És nagyon nem olyan volt, mint amit elképzeltem! Nem tetszett annyira!

Na, persze, hiszen még össze sem állt. De tudtam, hogy jó kell, hogy legyen! És jó lesz!

Aztán jöttem két nap múlva is, és fotóztam, avagy Attila szavaival élve: végigkattogtattam azt a próbát. És közben sokat röhögtünk. Na nem azért, mert ez egy vígjáték lenne, hiszen nagyon nem az! Hanem azért, mert ekkor még mindig nem állt össze, még a fejekben, a színészekben sem annyira, hogy megálljon a saját lábán a darab. Ekkor még csak a lelkesedés vitte az egészet. Aznap volt még egy próba, aminek a felétől nem volt dob, és én sem kattogtam, csak néztem. És bíztam...

Eltelt még két nap, és újabb két próba következett, amiből a második a főpróba, közönséggel. Az elsőn nem tudtam jelen lenni, de a másodikra már odaértem. Azt hallottam, hogy most nagyon jól sikerült a próba, és kérdés, hogy mennyre lesz jó közönséggel...

Elvileg nem fotóztam volna, de aztán mégis...

Viszont, amit azonnal észrevettem az első pillanattól kezdve: Megtörtént! Összeállt, és működik a darab, pontosan úgy, ahogyan azt legelőször képzeltem el, amikor még csak Attila lelkes beszédét hallottam.
Örülök.