Próbáltam az utolsó hetekben írni róla. Nem ment. Nem tudtam megfogalmazni semmi értelmeset... Talán még most sem igazán, de legalább a főpróba megvolt. Ká jól ment.
De főleg a közvetlenül a főpróba előtti próba. A bunyót leszámítva. Az aztán másodjára... nem volt semmi na... köpni nyelni nem tudtam. De a nyilvános próba után sem. A társalgóban jó sok vélemény jött a többiektől - ennyi megszólalás biztos jó jel... Csomó vélemény volt. Eltérő értelmezések. És minden mindenkinek tetszett. Ilyenkor azért benne van a friss élmény ereje, de érdekes lett volna (építő) kritikát is hallani. Szóval nem fikázást, csak valamit, amit nem szoktunk/szeretünk (ki)mondani egymás között: hogyan lehetne még jobb. Vagy a G14-et már nem lehet fokozni? Vagy lehet, de nincs rá szükség? Lehet. Én mondjuk nehezen hiszek el ilyeneket.
Fontos volt nekem, hogy Andai Kati utálta Gabriellát - végre valakiből kiváltottam ilyet! Nem akartam piedesztálra emelni a karaktert, ó nem. Csak azt szeretném, hogy igazi legyen - amit akár utálni is lehet...
Azt hiszem csapongok.
Már kevesebb, mint 24 óra van a bemutatóig. Tikk-takk. Üres a fejem. Előadás előtt/alatt viszont sűrűn fognak gomolyogni a gondolataim és zakatolni fog az agyam. Talán ezért is nehéz összeszedni a mondanivalót. Ami temérdek. Az utolsó próbákról, az utolsó hetekről. Sűrű volt - nagyon sokat tanultam. Nem lenne érdemes ideírni rövidítve miről is van szó.
Ezeket írtam le a premier előtti napon. (A hétvégi blogcsendben nem publikáltam.) Érdekes, mert a szombati bemutatóval mintha minden a helyére került volna. Már látom az egészet. Azt hiszem a nézők is látták. "Nagyon sokáig fogok még gondolkodni rajta." "Nem azért mondom, mert kell, hanem tényleg nagyon nagyon nagyon tetszett." Örültem a sok tetszésnyilvánításnak, örültem az előadás utáni perceknek az öltözőben. Mostantól finomodunk, fejlődünk. Alig várom.
