Egy mostanában elutasított pályázatunk értékelésében a Fészek Színház társadalmi hatását nagyon kevés pontra értékelte a kuratórium. Ezen mi nagyon felháborodtunk. Hiszen a Fészek Színháznak pontosan ez a legnagyobb értéke: hat a környezetére, kiemelten foglalkozik egy korosztállyal, s nem mellesleg színházat csinál a színházi szféra nagyon is különböző szintjeinek képviselőivel - egyszerre!

Nem is jól fejeztem ki magam: felháborodás helyett értetlenül álltunk a döntés és vélemény előtt.

Színházunk társadalmi hatása igenis nagy!

Aztán miben?

Ehhez ismerni kell filozófiánkat. (Mert van!) Persze a leghátráltatóbb a megfogalmazásban - összegzésben -, hogy túlságosan is fiatalok vagyunk. Harmadik évadunkat kezdtük éppen. Ez nem sok.
Mégis látható, miért és mit csinálunk. (Kikkel és kiknek.)

Fészek és Színház.

A névben benne van minden. (Nem tudatosan. Így alakult. Szerencse?) Közösség vagyunk, ahol helye van mindenkinek, akiket a színház(csinálás) összeköt. A színház csak eszköz. (Alibi.) Hiszen mi közös lehet a Májlájtban és a Gyenge vagyokban? A TI [Terra Incognita] látványos forgatagában és a nem/más visszafogott kamaszvilágában? Csak a színház. És MI!

Sokszínűek vagyunk. Sokfélék.

Amatőrnek profik, profinak amatőrök. Szakmailag ingatagok vagymi. Megítélhetetlenek. "Ahhoz, hogy rólunk véleményt mondhass, mindent látnod kell!"

De hogyan is van ez?

A Fészek, azaz a közösségi - személyi - oldal Jendrics Anikó, társulatvezetőnk koordinálásával működik. És jól működik. Minden, ami nem a színpadon látható, az ő felelőssége. De mekkora is!

Sok-sok ember. Együtt és egyenként. Mindent tudni, ismerni, megoldani, felmérni, megérteni, elfogadni. És mindenkit szeretni. Mert ez a legfontosabb: érdek nélkül adni. Ebben Anikó utánozhatatlan.

A legnehezebb a felelősségvállalást "megtanítani". (Ugyanis taníthatatlan.) mert a rivalda csak néhány órára nyílik meg, a szürke hétköznapokban feladatok várják a halandót. Nálunk is.

Sok-sok pénz kell ehhez az egész játékhoz. Honnan? A nézőktől? Lehetséges? Első évadunk nézőszámát jóval meghaladta a tavalyi. Ez jó. S idén? Folytatódik a növekedés? Lehetséges? Hiszem, hogy igen. Bár kisszínház vagyunk, kis nézőtérrel, lehetőségük a reklámozásra szinte nulla, a szakma sem foglalkozik velünk (még?), ami pedig sokat segítene: növelné az értékünket. Marad a társulat, a közösség: mindent mi oldunk meg. Lehetséges?

Úgy tűnik, igen.

Most először előre tervezünk. Az idei évadunk (el)várt költségvetése 3 000 000 Ft. Sok és kevés. (Egyszerre.) Ennek felét kellene jegybevételből összeszedni. A másik felét pályázatokból és mecénásoktól. (Inkább a támogatókra fogadok!) Ha sikerül, akkor nagyon elégedettek lehetünk. (És miért ne sikerülne?)

feszekszinhaz.swf

Sokan irigykednek ránk, mert van tető a fejünk fölött. Lehet, hogy mázlisták vagyunk. A Jemolimpex Kft. helyet adott nekünk. Családi és érdeklődési alapon. nagyon hálásak vagyunk Jendrics Józsefnek és Molnár Pálnak ezért. De ezt a házat mi fenntartjuk, működtetjük, és megtöltjük!

Sosem gondoltam volna - én, a vidéki srác -, hogy Budapesten találok otthont magamnak és társulatomnak. És most itt vagyunk. A nyócker lett a hazánk. Józsefváros! Ha azt is elérjük, hogy a kerület is úgy tekint ránk, akkor tényleg megérkeztünk!

A Színház, azaz a "művészeti" rész az én feladatom. Kitalálni, hogy mit, kivel, kinek. A kezdeti (diákszínházas)években évi egy saját darabomat vittük színre. Én voltam a Fészek Színház. Aztán ahogy nőtt a létszám, változott a forma, egyre több alkotni vágyó társam lett. 

Az idei évadban négy rendező kilenc előadása alkotja repertoárunkat, ebből öt bemutatóval készülünk. (Egy már elkészült: a Gabriella tizennégyszer teltházakkal indult!) Fontos, hogy mindenki megtalálja számítását. Fontos, hogy mindenki fejlődjön és megmutathassa magát. Fontos, hogy nyitottak legyünk, érdekesek maradjunk, és mindeközben piacképesen legyünk részesei a színházi kultúrának.

Sokan vagyunk, így több kisebb csoportban is dolgozhatunk akár! És ki is használjuk. Jelenleg két nagyobb csapatra "osztódtunk", emellett hetente egyszer összejön a 40+ színjátszókörünk, és - reméljük - hamarosan elindul diákcsoportunk is. Ám ha úgy alakul, egyszerre akár három-négy előadást is próbálhatunk egyidőben: a létszám és a hely lehetőséget ad erre is.

A Fészek Színház azonban nem egy színiiskola, nem egy repertoárszínház, s nem is egy hétvégi játszóház. Mind együtt. Amit lehet - határokat döntögetve -, megteszünk. Hogy megfelelni tudjunk saját elvárásainknak (is)! Jelenleg közel harminc-harmincöt fő alkotja a szűk kört, akik a Fészek Színházat fontos színtérnek tekintik. Kb. ugyanennyi emberke fordul meg köreinkben gyakrabban. Párszáz főre tehető törzsközönségünk száma.

Ám eddigi fontos pillérünk - az általam/általunk vezetett diákszínházak más intézményekben - kártyavárként összedőlt. Pedig nagyon hasznos volt. 500 diák fordult meg diákcsoportjaimban az elmúlt 13 évben, s közülük ma is sokan tagjai a jelenlegi nagy Fészeknek. Műhelyként működtünk.

Mivel állami intézményi keretek között ez nem működhet tovább, elindítjuk saját diákcsoportunkat. Utánpótlás nélkül semmi értelme az építkezésnek! (S nekem lételemem a kamasz korosztállyal együtt lenni.)

Itt tartunk.

Hogy merre tovább, még mi sem tudjuk. Anikóval négy évet adtunk magunknak, hogy egy stabil alapokon működő színházi közösséget hozzunk létre. A harmadikban vagyunk. Egy év múlva sokkal okosabbak leszünk.

És (meg)nyugodtabbak.
Lehetséges?