MÁJLÁJT 2.0

Minden nyári szünet után az első előadás előtt felújítópróbával indul minden produkció, hogy a nyár masszív felejtéssel töltött, romboló hónapjait valahogy korrigáljuk és ismét nézők fogadására alkalmas perceket produkáljunk a színpadon. A Májlájt esetében azonban most egy kicsit több is történik a hosszú szünet után, frissítő-próba helyett ugyanis teljes renoválást tartunk és kicsit átalakítjuk az előadást.

Cselle Gabi, mint vámpír.JPG

Bár hosszú volt a próbaidőszak végül valahogy mégis rövidnek bizonyult. Már a premier előtt tudtam, hogy nem készülünk el úgy, ahogy az tervezve volt, emiatt viszonylag régóta készülünk az átalakításra. Épp ezen a héten készül az új verzió, amit nyugodtan hívhatnánk akár Májlájt 2.0-nak is, legalábbis a hétvégi próba után már most se hasonlít áprilisi önmagára. Bár jobb szeretném inkább azt mondani, hogy most kezd el hasonlítani eredeti önmagára. A változtatás tényleg alapos, bár a koncepcióhoz nem nyúltunk hozzá, a fél szövegkönyv a kukában landolt, formailag pedig most rázódnak gatyába a jelenetek. Annyira átalakul az előadást, hogy azt hiszem annak is érdemes lesz megnéznie, aki már látta az első verziót. De, hogy mi változik és miért?

Eredetileg egy több síkon zajló szerepjátéknak készült az előadás, ahol a szereplők többféle élethelyzetben láthatóak, hogy hogy élnek, hogy vannak egymással és hogy képzelnék el ideálisan az életüket. De ezzel a három síkkal bőséggel sikerült is túlterhelni a Májlájtot, sikerült egy olyan zavaros történetet összeállítani, hogy abban nem csak a nézők, de sokszor mi is elvesztünk. Igazából már alig emlékszem, hogy konkrétan mi volt a terv – a blogunkon egyébként el lehet olvasni. Sokat dolgoztunk, majd öt hónapot, de közben azok a dolgok, amiket beleraktunk valahogy egyáltalán nem mutatkoztak meg végül. A zavar, ahogyan egy ember elkezd a saját maga által kitalált világban létezni és az ebből adódó játék azt hiszem csak nagyon kevéssé jött le. Ezért kellett átalakítani, egyszerűen nem olyan lett mint, amilyennek tervezve volt – és pláne nem tartottam méltónak ahhoz a munkához képest, amit beleöltünk. Félreértés ne essék: nem az a gond, hogy sokat dolgoztunk, de eleve eltoltuk vagy nem tetszett, hogy valakinek nem tetszett, egyszerűen csak kár lett volna ennyiben hagyni a dolgot. Az alapanyag  jó és felhalmoztunk annyi gondolatot erről az egészről, hogy sajnáltam volna, ha az a szereplőkben marad és nem adhatjuk ki valahogy magunkból egy működőbb előadásban. Egyértelmű volt, hogy változtatni kell.

Mivel túlterhelt volt a történet a felét kihúztam: a Twilightból átemelt jelentek maradtak csak meg. És persze az alapkoncepció, hogy a vámpíros jelenetek a képzelet szüleményei, egy lány fantáziálja egy házibuliban (mert számomra így kerül a helyére a történet: elképzelt mesévé válik, míg most nagyon is komolyan van véve). Ebből pedig jött, hogy a házibulit megtartsuk – viszont ehhez tényleg buli-szerű pillanatokat kell produkálni. Az átírást az is meghatározta, hogy egy szereplő munka és tanulás miatt kiszállt az előadásból, így a már meglévő jeleneteket is át kellett alakítani. De ez csak a szövegkönyv, az előadást eközben gyakorlatilag újrarendezem. Én találóbban inkább azt mondnám: megrendezem.  

Erre az egy hét egyébként kevés lenne, de az első pár alkalomból kiderült, hogy nem. Tényleg bennünk maradt annyi minden a próbaidőszak alatt, hogy bőven van miből dolgozni. És érdekes, hogy több hónap távolságból sokkal jobban tudunk együtt dolgozni. Néha tényleg próbálunk: verziókat találunk egyes jelenetekhez és megnézzük melyik működik jobban. Jön egy ötlet, megnézzük milyen aztán hozzáadunk, elveszünk. Ez most jobb pillanataiban tényleg olyan mint, ahogy egy színházi próbát elképzelek.

Nem tudom mennyire lesz izgalmas az eredmény – ez mindig egy kérdés –, de most úgy tűnik sikerült jó formákat találni a történethez. Kezd helyre kerülni például a Twilight meséje – hiszen ez egy mese: ahogy két szerelmes egymásra talál egy nem létező világban. És a buli is, a maga praktikáival, elképzeléseivel, hangulatával, közös táncaival és vágyaival.

Megpróbáltam ehhez az egészhez kifejezőbb formai keretet találni olyat, amit ezúttal jobban kapcsolódik a történetünkhöz és amin keresztül fel lehet tenni kérdéseket és egyáltalán a nézőnek belemennie abba játékba, hogy ő is csinál ilyet, ahogy mindannyian – amikor elképzel egy két óra múlva esedékes találkozót sőt, már akkor is, amikor feldolgozunk egy megtörtént találkozót.

Már most előrébb van a dolog mint áprilisban, bár még egyáltalán nem végeztünk – egy jelenetre például már nem futotta a frissesség erejéből. Utána még egy fontos kérdés áll előttünk – ami nyomokban már fel-felbukkan a jelenetekben: hogyan válik igazán szürreálissá az egész Májlájt és hogyan fogtok tudni ti is beszállni ebbe a fantáziajátékba.