Jóbarátok és Twilight

Nem tudom, hol kezdjem. Ott, hogy egyszer csak három rendező elhatározta, hogy három előadást rendez? Ott, hogy kiderült: Ny. Attila a Twilight-ot fogja alapul venni, és én is nála szerepelek? Ennyi erővel akár Cziczó Attila születésével is indíthatok. Szóval most előreugrom egy kicsit, és ezt az írást csak az új, kettőpontnullás Májlájtra korlátozom.

majlajt3.jpg

Régóta tudtuk, hogy más lesz a Májlájt. Nagyon más. Attila (mostantól Ny.) elégedetlen volt vele, és valljuk be, tényleg voltak hibák. Fel lettünk készítve rá, hogy egy szinte teljesen új darabot fogunk játszani ebben az évadban. Majd nyáron Máté kiszállt, így csak öt karakter maradt. Vagy inkább öt és fél, mert Mátéádámjaspert olyan jól sikerült beleírni az új történetbe, hogy kicsit még mindig az előadás részének érzem. Bevallom őszintén, erre nem számítottam. Arra igen, hogy más lesz, de hogy ennyivel jobb, arra nem. Attila most tényleg odatette magát. Volt persze némi előzetes egyeztetés, de ezt leszámítva gyakorlatilag leült, és megírta, közben nagylelkűen támogatva a Pall Mall dohánygyárat. Jól mondom, Attila? Le kellett vonnom a következtetést: hét ember nem tud jó darabot írni. Vagy tud, csak nem mi, vagy nem így. Egy tehetséges színházi író-rendező meg tud, ha akar. És most sikerült neki. Bármennyire is hiszek a demokráciában, még a színházon belül is, ezúttal be kell, hogy valljam: jobban működött a „Tessék, itt van, ez lesz” módszer, mint a „Heten írjuk meg az egészet”. Van ez így. A mi dolgunk meg megtölteni élettel. Nem érzem, hogy mostantól kevésbé lennénk alkotói az előadásnak.

Három síkból kettő lett. A Twilight és a Nemtwilight elválasztása másmilyen lett, megváltoztak az okok, a miértek. Minden sokkal egyértelműbb. A nem twilightos részeket jobban élvezem, és annyira jól meg lettek írva, hogy akár önálló előadásként is megállnák a helyüket. Olyan lett, mint egy sitcom. Mint a Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal (nem nézem), csak Twilighttal keverve. Megvannak a karakterek: a jófej, jóképű, rendes srác, a jófej, szégyellős, visszafogott lány, a hülye srác, a cuki, de belül gonosz lány, és a kissé törtető, de kedves lány is. Kell ennél több? Imádom ezt a karaktert játszani, olyan dolgokra van lehetőségem, amikre eddig soha, még az előző Májlájtban sem. Bár elvileg a karaktereknek ugyanazoknak kellene lenniük, mint az előzőben, szerintem nem ugyanazok. Sokkal jobb, kidolgozottabb figurák állnak a színpadon.

A Twilightról meg annyit, hogy van. Benne van, és kész, ez az alaptéma, enélkül nem lenne a többi sem. Vagy elfogadják, vagy nem, vagy bele tudják illeszteni, vagy nem. Ez már a néző dolga, mi ezt adjuk, ő meg döntse el, mihez kezd vele. Annyi reményt azért keltenék a kedves nézőben, hogy sokkal jobban elválasztott jelenetekről van szó, amik sokkal jobban működnek külön-külön, és egészben is.

Vasárnapról hétfőre megvolt a szokásos bennalvós hétvégénk. Jól éreztem magam. Magunk voltunk, kevesen, családias volt a hangulat. Ez jót tett a próbáknak, simán haladtunk előre egészen sokáig. Konfliktus is kevés volt. Aztán persze ahogy jött az éjfél, csökkent a kedv, nőtt a fáradtság, ingerlékenyebbek lettünk (legalábbis én), nehezen bírtam ébren. De végül csak átlendültünk rajta, és vittük még egy kicsit, pont, ameddig kellett. Hétfőn tovább erősödött bennem, hogy jó lesz ez. Nem lettünk 100%-osak, de nem is kell, mert szerintem most mindenki érzi, hogy miről szól ez az egész, mit kell csinálni, és milyen lesz. Hihetetlenül várom, jobban, mint gondoltam volna. Vigyázat, színházba járók, Halloweenkor elszabadulnak a vámpírok!