Stockmann Tamás egy nagyon nehéz szerep. Miért is? Na, vesézzük ki!

Cziczó Attilával az előadásban

Stockmann művelt.

Mivel lehet úgy tenni, mintha művelt lennék?
Pátoszosan beszéljek? - Fujj, de nagyon mű!
Ráncoljam a homlokom? - Nincs elég ránc a homlokomon!
Nézzek erősen magam elé? - Jajj, de nagyon kis fiatal vagyok!

És itt ki is merült a szerepem legnagyobb kihívása. Stockmann Tamás egy érett, középkorú férfi, aki már jó 20 évvel a háta mögött megélt sok mindent, megtanult sok mindent, és látott sok mindent. Van felesége; felnevelt egy gyereket; teremtett egy egzisztenciát; van lakása, kocsija, és egy nagyon fontos szakmája. Stockmann Tamás egy tisztelt ember.

Nem egy tökfilkó, akinek még ki sem nőtt a legénytoll az arcán! A Nép ellensége premierje után keserű szájízt éreztem, hogy nem sikerült elérnem azt, amire hivatkoztam. A karakterem mű volt, pátoszos beszéde zavaró, rátermettségének hiánya egyértelmű.

Úgy látszik, a karakteremnek érnie kellett, mivel az új évad indulásával rájöttem: nem tudok idősebb lenni, nem tudok tapasztaltabb lenni az életben, nem tudok komoly, és erősen művelt lenni. Emiatt inkább a saját utamat választom: Stockmann bohókás lesz, szórakozott, fiatal, és telistele erővel.

És immár... farkasszemet néz a Néppel.