"Bakis baktériumok" - Színészélmények

Bejegyzés alcíme...

2012. október 28. - A nép ellensége

Ejj, ezek a fránya baktériumok, elfertőzték a mi pompás fürdőnket!
És ejj, ez a hosszú 6 hónap, teleszőtte az előadásunkat bakival.

anep_jan1.jpg

A kedves nézők bizonyossággal észrevették, hogy előadásunknak 2 nagy problémája volt:

1. A játék helyett a szövegre koncentráltunk
Szerény véleményem szerint egyetlen egy előadás sem alapozhat trehány, felejtős színészekre.
Sajnos, a mi esetünkben pont így történt. Persze, csakis a saját nevemben szólhatok. Az én esetemben sokszor észrevettem, hogy ott sem vagyok a színpadon, hanem a saját fejemben keresgetek, keresem a szavakat és a mondatokat. A színésztársaimat nem követem a játékkal, a rájuk szögezett tekintetem egy ráncolt homlokkal párosul, mely kiváltója a végmondat várásával párosul. Stockmann harcolt! De nem a Néppel, a szöveggel!

Ez sajnos nem csak rólam mondható el, hanem a színésztársaimról is. Legtöbbünk elkövetjük azt a hibát, hogy a szövegünket bemagoljuk, nem a szöveg értelmére koncentrálunk. Sajnos, ennek velejárója, hogy egy elakadás esetén, a problémát nem egy zökkenőmentes átfogalmazással hidaljuk át, hanem egy suta ismétlődéssel.

Ennek pompás ellenpéldája a rendezőnk, Tamás, aki (lehet, hogy haragudni fog rám, amiért én most ezt itt leírom) meglehetősen luftosan kezeli a problémát, szövegének közel 30%-át átkölti, ha nem jut eszébe a pontos megfogalmazás. Viszont a szerepe, és a szereplése nem zökken ki a menetből. Teljes könnyedséggel jut át a szöveg nehézségein, és végig hiteles marad.

Nos, Stockmann... Stockmann végig harcolt, az egész előadás alatt. De nem a Néppel harcolt, hanem a szöveggel.

Mivel a magyar nyelv nem az anyanyelvem, az előadásban elhangzó szöveg egy eléggé jelentős megpróbáltatás számomra. Az olyanféle mondatok, mint: "Arra jöttem rá, hogy a mi összes lelki életforrásunk van megmérgezve, hogy a mi egész polgári társadalmunk épült dögvészes talajra" nem kis nehézségekkel járnak számomra. És mi még ennél is nagyobb probléma, nem hangzanak hitelesen a számból.

2. Időzítés, csendek, feszültség
Az egész előadás alatt, úgy éreztem, hamarosan lekéssük a vonatot. Mindenki sietett valahova. Volt, hogy kimentem, kilöktem a szövegemet, de gyorsan-gyorsan, nehogy elmenjen a 24-es villamos! Az előadásnak jót tett volna egy kis csend. Egy kis levegővétel, egy kis leeresztés. Hogy a kedves nézőknek is legyen idejük egy kicsit gondolkozni a látottakon. Ehelyett egy jelenet a másikat követve robogtunk végig az előadáson, esztelen tempóban!

2 bejegyzésen fejtegettem hosszasan, hogy mik Stockmann Tamás karakterének hibái. A premieren Stockmann doktor lekéste az előadást. A másikban, Stockmann doktor metamorfózison próbált keresztül menni, ismét sikertelenül.

Lehet, hogy karakteremet most csomagolni kellene, egy hűtőbe kellene behelyezni, és 20 év múlva kifagyasztani; s akkor folyatni vele a pályafutást. A jelenlegi körülmények között úgy érzem, nem vagyok felkészülve ehhez a szerephez.