Blogunk ezen a héten a képzelet terepe. A vágyak és álmok vázlatait tesszük ki a nagyközönség elé. Nekem az irodalom jutott. Mármint, hogy irodalmi művet adaptáljak színpadra.

Bevallom, a feladat könnyű(nek tűnő). Számtalanszor megtettem már az eltelt 25 évben. S mindig van, amin éppen rágódom. Most Joseph Heller: Isten tudja című regénye a soros. Tíz éve már elővettem, de akkor nem sikerült a feladatot maradéktalanul teljesíteni. Lássuk most!

másolat Dávid az eredeti helyen (Firenze Városháza előtt)

A regény kevéssé ismert. A történet, amit feldolgoz inkább: Dávid király élete (szorosan az Ószövetséghez kapcsolódóan), sziporkázó humorral, rengeteg bölcsességgel és némi keserűséggel. Fel kell fűzni EGY követhető szálra a cselekményt, minden történetet nem lehet megjeleníteni. Jó. De melyik legyen a befutó? Melyik a legerősebb és legsokoldalúbb? Hoppá! Dávid-Bethsabé-Salamon története! A nagy hatalmú, majd magára hagyott apa, a szexéhesből hataloméhes boszorkány, a (bölcsnek hitt) karót nyelt, kőbunkó fiú. Tehát családtörténet. Az ilyet szeretik az emberek. Nem? De… zsidókról szól. Aha. A Bibliából. Emberekről. Az öregedésről, a hatalomról, az egymással való packázásról. Hm. A szöveg jó? Nézzük dramatizálva:

BETHSABÉ: Meg akarod büntetni a királyságot, amiért nem vagyok hajlandó az én koromban disznólkodni veled?

DÁVID: Valamikor nem tartottad disznónak.

BETHSABÉ: Mindig disznónak tartottam. Azért élveztük annyira, te tökfilkó. A férfiak mindig olyan naivak.

DÁVID: És mi az, hogy megbüntetem a királyságot? Adónija kiváló férfiú és népszerű a nép körében.

BETHSABÉ: Salamon bölcs.

DÁVID: Mint a seggem.

BETHSABÉ: Az alma nem esik messze a fájától.

DÁVID: Mit akarsz ezzel mondani? Miért, a körte milyen messzire esik?

A szöveg jó. De milyen legyen a tér? A hangulat? (Tulajdonképp ezeken áll vagy bukik az előadás.) Azt tudjuk, hogy drága nem lehet… A keret az öreg Dávid visszaemlékezése… Legyen középen (vagy valahol) egy ágy. Az öreg király fogadószobája: itt történjenek a jelen idejű események. S mivel zsoltárai és életének eseményei fennmaradtak vala, a háttérben mindig kopácsoljanak: kőtáblákba véssék tetteit a hősnek. Lehet oldalt akár plafonig érő kőtábla-halom. És félkörben fáklyák (juj, de mit szólnak a tűzoltók?). És a visszaemlékezések? Fényváltással jelezve? Csak? Vagy használjuk Ancsi már a TI-nél is felvetett ötletét: a háttér festve vonuljon át a szín mögött? Nevetnek rajta? És megszokják, elfogadják? Vagy úgyis a színészeken múlik minden? Jaj, tényleg: hányan is játsszák? A színpad kicsi. Túl sokan ne. És vannak a társulatban megfelelő színészek hozzá? És, ha kitalálom, hogy Bethsabé és Salamon (anya és fia) akcentussal beszéljenek?! Akkor Ján jó Salamon. Meg amúgy is. Természetes akcentussal bíró színésznőt ismerek. Nátán prófétánál bőség van: lehet C. Attila és bármelyik Józsi is. A külső és a humorra való hajlam számít. Joáb, a hadvezér unokatesó? Látszólag humortalan, nehéz szerep. Legyek én? Vagy kérjük fel Bélát? És Dávid? Már voltam, de paróka kell a visszaemlékezésekhez. Vagy kérjük fel Bélát? Vagy Brad Pittet? A nőiességet (és az isteni kiszúrást) szimbolizáló szerepre kedves, szép lányunk bőven akad (min. Ajna, Gabi). És basszus: a jelmezek? Korhű zsákokban? Csak ne jöjjünk zavarba a nézők előtt. És élőzene!!! Dávid például hárfázott anno. Az mondjuk macerás hangszer. De egy hegedű… vagy gitár? És tulajdonképpen kiket is akarunk megszólítani?

Körülbelül ezeket kell végiggondolni, mielőtt színpadra teszünk bármit. Akár tananyagnak is jó ez a "kitervelem-játék". Persze, hiányzik egy ütős szlogen, ami fel tudja hívni a figyelmet és még a lényegből is elárul valamit. Keresgélni felesleges, a regényé jó lesz. A Bibliából.

„Ha ketten együtt fekszenek, megmelegszenek. Az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg?”

---------------------------

Olvasásra ajánljuk:

Kreatív hét