2007-ben voltam először „cziczótáborban”. Még Bugyin voltam színjátszó (hányszor megírtam már ezt…), Attila mesélt nekünk a nomád táboráról és mi mentünk. A vidékiek. Akik nagyon tudják milyen is az. A nomád élet. Metrók meg villamosok nélkül. Hajszárító és hajvasaló nélkül. Áram nélkül. Víz nélkül. Térerő nélkül.

TI [Terra Incognita]

Ha véletlenül valakinek nem esne le az irónia, fogalmunk sem volt, mire számítsunk. Illetve valamennyire mégis, mivel mindent előre elmondtak. Nekem is elmondták, és most én is megpróbálom leírni milyen is egy nomád tábor.

A Pálma Presszóban gyűlt össze a csapat. Gondoltuk biztos nem lehet olyan vészes, mivel ide már viszonylag közel van a tábor, szóval a táborhoz közel kell legyen a civilizáció. Aztán útra keltünk (sokan gurulós bőrönddel). Hegyen-völgyön, túl az Óperencián – legalábbis akkor úgy tűnt – aztán megérkeztünk a cselőtepusztai házikóba. Oké, tűrhető. Nem vészes. Hangulatos. Ésatöbbi. Önnyugtatás. Legalább adjunk neki egy esélyt nézzünk körül: kút, amiből a fürdővizet pumpáljuk majd a kinti zuhanyhoz, kertibudi, egy vityilló, amiben nincs áram. Ezeket mind tudtam, amikor megérkeztem, mégis sokkolóan hatott ránk. Mert akkor tudatosult bennünk, hogy ehhez a környezethez lehetetlen lesz alkalmazkodni. Vagy mégsem? Mert szépen lassan mintha kezdtek volna változni a dolgok. Pelére vadásztunk, haligaliztunk, túráztunk, meg persze néha jeleneteztünk is. Megtörtént a lehetetlen: jól éreztük magunkat.

"jól éreztük magunkat"

Aztán teltek múltak az évek, átköltöztünk Zalamerenyére. (Volt ám lázadás. Cselőtepusztával úgy sem ér fel.) De az idei táborban szinte ez már fel sem merült. Mert megszoktuk, megszerettük ezt a helyet is (ebben az angolvécé sokat segített).  Itt már nem vadásztunk pelére, nem haligaliztunk, már csak ketten túráztak, viszont sokat jeleneteztünk. Már színház vagyunk, vagymi. Mások voltak a célok, más a környezet, a csapat is átalakult kissé, mégis hasonlítanak valamiben. Gondolkozom, hogy megmagyarázzam-e. Lehet, hogy nem érdemes. Mert aki ezt elolvassa, valószínűleg azt teszi, mint én 5 éve. Elképzeli valahogyan, de mégsem egészen úgy, ahogy valójában történtek/kinéznek a dolgok. Aki pedig ott volt - tudja vagy sem - van egy elképzelése róla. Nem biztos, hogy ez az elképzelés egyezik az enyémmel, de talán hasonlít. Talán mind hasonlóan érzünk. (Ez lenne a válasz?)