Már itt is van a második bakim sztorija. Ez egy frissebb élmény lesz, az utolsó Romantika előadáson történt, a múlthéten. Bakisorozat következik, ugyanis egy hiba után az ember annyira megpróbál javítani, hogy egy újabb rosszat csinál.

Ott kezdődik, hogy előadás előtt fényezésnél kiégettem az egyik lámpát. Az lett belőle, hogy pótizzó hiányában (már utánrendeltünk) kihagytuk azt a lámpát, mondván "kihagyható". Persze nem az, de ha ezt mondjuk, az jobb mint a semmit tevés.

Mindezek után az előadás folyamán Balázs és Zsani, azaz Antika és Kisgiza első találkozása végig vörös fényben úszva játszódott, így Antika nagy elbambulása kicsit kisebb élt vett. Tudni illik, hogy csak itt váltott volna vörösre a fény.

Előzetes tudnivalók: Ennél a váltásnál mindkét ujjam egy-egy gombon van, de mindig csak az egyiket kell egyszerre megnyomni. Előbb a zene, mikor Tamás kimegy halkítani azt. És már szövegre jöhet a vörös fény, aztán ugyancsak szövegre egyszerre a kettőt ki.

Az utóbbi megvolt, de az elején is véletlen egy helyett két ujjam mozdult. Ezen tovább siklottunk, én meg foghattam a fejem hátul, mennyire béna vagyok.

De jött az a jelenet mikor az bizonyos lámpa, amelyik kiégett, kellett volna. Oké, hogy másik is világít oda, de azért mégiscsak az volt a fő fény. Éppen azt néztem, kell-e rátolni még arra a lámpára, amelyik ég, hogy erősebb fény legyen a színpadon. Már álltam fel, hogy oda megyek a madzaghoz kikötöm és Vera "Gyere" hívószavára leengedjem, amikor már mondta is. Egy nagy ugrás, persze amennyire lehet halkan, és már kiakasztom és engedem. Olyan 1-2 másodperc, de az színpadon soknak tűnik.Rendben visszahúztam, beültem a helyemre és kicsit felerősítettem a fényt. Adrenalin kis idő után visszaáll alap szintre. Ami előadás közben alapból magasabb a normálisnál.

Még nincs vége az előadásnak, még várhatóak bakik. Jött is. Utolsó jelenet. Villámlás. Zene végszóra indul és két másodperc múlva első villámlás.. Annyira rákészültem, előadás előtt még a villámok hosszát is próbálgattam, hogy az első villámlásra a nézőkkel együtt felugrottam és meglepődve néztem mi történt. Aztán eszméltem, fényt kellett volna villantani. Ez elmaradt. Jött a következő 00:08-nál, aztán 00:12-nél, 00:15-nél, és az utolsó 00:21-nél, majd 00:25-nél feljön a számomra már jól ismert kék fény.

De hoppá! Itt még egyet villantunk. Ez nem jó. Elcsúsztunk ugyanis a villámlással. Az első kimaradt, de a fénypult ezt nem tudja. Ajna, aki Amherkan, az ördög öreganyja, pedig a villámlásokat számolja a bejöveteléhez. Látszott egy pillanatra ahogy beáll, és ez már nem az igazi. Megint fogom a fejem, hogy lehetek ilyen béna.

Három ekkora baki egy előadásban, szinte hihetetlen, de úgy látszik mégis létezik. Csak a végét el ne rontsam. Szerencsére azt nem sikerült. Attila jön, bújjak el? Á, úgyis megtalál. Egy hibát mond, én elmondom neki a többit, aztán sül a pofám. De megérdemlem.

Megint egy beszélgetés, hogy ilyen szakma az enyém, nem lehet hibázni, és ha hibázol azt mindenki megemlíti, azt meg nem, ha ügyes voltál. Mint az orvos. Ez ilyen.