Téma szüli a zenét

Igazából egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz zenét találni egy előadáshoz. Nehéz, mert nem odaillő hangulatú akusztikai behatásokkal se perc alatt tönkre lehet vágni még a legjobb jeleneteket is és persze könnyű: ha az ember tudja mire van szüksége akkor öröm bogarászni a jó hangzásokat, hiszen nagyot lehet így lendíteni egy-egy pillanaton. De mi van, ha az embernek lövése sincs, hogy milyen zenét használjon?

 music.JPG

Én ezt úgy szoktam – azért ez a szoktam idézőjeles, eddig két előadást rendeztem –, hogy ha megvan a téma, a helyszín és a világ, amit életre kelt a produkció akkor keresem meg, hogy milyen zenei világ passzolna az egészhez és ha ez megvan, akkor keresek konkrét számokat, együtteseket. Vegyünk egy konkrét példát. Az iluska.wb esetében a nézők és a játszók is tulajdonképpen egy szórakozóhelyen voltak, abban a buli-térben, ahol végül Iluskát összenyomja a tömeg – ha nagyon konkretizáljuk a West Balkánban (WB). És ettől kezdve, hogy ilyen szépen és pontosan le van írva, hogy mi a téma, a számok adják magukat: bulis zene kell – lehetőleg jó zúzós, ami a WB-ban megy. Aztán persze egy-egy hangulat kedvéért el lehet ettől térni, de a fő csapás irány, a fontosabb számok ebből a stílusból kerültek ki.

Ja igen: hangulat. Hangulatteremtésre például tökéletes a zene. Hiszen tudat alatt hat, anélkül, hogy figyelnénk rá máris túl van a fülünkön, az agyunkon és már manipulálja az érzelmi világunkat. Csak egy teszt: üljetek le a gép elé, netezzetek, facebookozzatok, olvassátok a blogunkat és közben rakjátok be háttérbe Chopin Nocturne-jét – minden művészkedés és tudálékosság nélkül –, tuti, hogy fél órán belül mindenkinek ki lesznek az idegei. Nem azért, mert idegesítő, egyszerűen zsigerien kúszik bele az emberbe. A Májlájt esetében például javarészt a hangulatteremtés volt a cél – az élő zenével és a gépzenével egyaránt. Persze mindkettőt másra lehet használni: a gépről szóló zene mesterséges, nem lepi be úgy az embert, nem olyan erőteljes. Inkább effekt, vagy általánosan képes megteremteni egy közeget – és még egy házibuli ábrázolásához is ideális. Az élőzene ennél sokkal több tud lenni, persze ha elég emlékezetes vagy kifejező. Egyébként is: egy koncert sokkal elevenebb mint egy cd, az esemény, a telefonon hallgatott muzsika pedig hétköznapi tevékenység. De ez általában igaz a zenére, nem csak a színház esetében.

Amúgy nagy véletlenek is tudnak zenét szülni. A Májlájt esetében például végighallgattam a Twilight filmzenéjét és igazából nagyon passzolt Andrásék házibulijához. Van benne bulizósabb, pörgősebb szám, van benne lágyabb, érzelmesebb is és közben valahogy mégis csak egységes a hangulata. Abból a szempontból viszont mellé mentek ezek a számok, hogy végül szerintem elütöttek az előadástól. Kétségtelenül van egy hangulatuk, de ez a hangulat, a számok világa – hiszen bár a Twilight tucatfilm, abból is a rosszabb minőségű, a zenéje egyáltalán nem kommersz, sőt – csak pillanatokra került kapcsolatba az előadás világával. És akkor itt visszatérünk a kiindulási ponthoz: a Májlájt világa se tiszta, könnyen érthető, ebből fakadóan pedig nehéz is hozzá jó zenét találni. Ez volt a kiindulási pont is: ha biztos az alap, akkor könnyű hozzá zenét találni.

Amúgy nekem az az elv, ahogy a filmek zenéi vannak összerendezve nagyon szimpatikus – talán azért, mert színházban kevesebb jól összeállított akusztikai anyaggal találkozom, vagy élő zene van, amit meg ritkán játszanak tényleg élvezhetően. Van egy főcímdal, egy főbb motívum és ahhoz illeszkedő hol hangulatkeltő, -fokozó effektek, hol komplett számok. Ez olyan sokfélének és izgalmasnak tud hatni.

Persze ez így csak ízlés. Egyébként szerintem nincs recept előadás-zenére. Még az se, hogy mikor érdemes kiválasztani a zenét: van, amikor csak toldozgat-foltozgat vele az ember (ami nem túl szerencsés amúgy), van amikor már van egy zenei-képe, de nem tuja konkrétan mire van szüksége, és amikor már az elején lehet tudni, hogy milyen számok, vagy legalábbis milyen stílusú zene fog elhangozni – ha pedig effektív zenés előadás készül akkor teljesen más a helyzet és akkor is ha nem zenés, de viszonylag sok élő zene van benne, hiszen azzal sokat kell próbálni. De, ami fontos, hogy mindig a tartalom szüli a zenét, amiről és ahogyan beszélni szeretne az ember. Nem feltétlenül kell például azt a hangulatot vagy világot akusztikailag is életre kelteni, ami a színpadon látható, lehet attól teljesen ellentétest, lehet elidegenítésre is használni a zenét. Az a fontos, hogy mit akarunk vele, hiszen rengeteg mindent elárulhat egy előadásról, ráadásul az a csodálatos benne, hogy ott tud hatni, ott tud az emberhez szólni, ahol semmi más.

Ha valakit komolyabban érdekel a téma, a 7óra7-en olvasható egy interjú Fekete Gyulával, színházi zenéről, zeneszerzésről.

Címkék: zene