2013. március 6. - Romantika

Nehezen megy nekem a színészélmény írása. Általában nem érzem, hogy valójában hogyan is sikerült az előadás. Amit én érzek az az, hogy mindent ugyanúgy csinálok, mint bármikor. Pedig ez nem így van. Mindig ingadozó a teljesítményünk és talán ettől is függ, hogyan fog sikerülni az adott előadás. Hogy a legutóbbi hogyan sikerült?

Fogalmam sincs. Viszont a szereplők is látnak olyan dolgokat, amit a nézők nem vesznek észre. Ezek lennének a bakik. Persze van, hogy feltűnő a hiba, de a legtöbbel csak mi vagyunk tisztában, ezért most lerántom a leplet... Az utóbbi időben a legviccesebb pillanatokat Szátyárböskének köszönhettük, aki mindenféle nyelvtörővel örvendeztet meg bennünket. Ezek talán nem is lennének annyira viccesek, ha mi is a nézők között ülnénk, de hátulról hallgatva nagyon nehéz megállni nevetés nélkül. Az "Elzavarta a ta" mondata után (amivel azóta is cukkoljuk) tegnap sikerült egy újabb ékességgel előrukkolnia: "Nem elég finom hely ez egy ilyen úri drámának".

Persze a legtöbb esetben mindannyian hozzájárulunk kisebb-nagyobb szövegtévesztésekkel az előadáshoz, de vannak, amik mélyebb nyomot hagynak bennünk. Tökéletes előadás talán sohasem lesz (ahhoz talán sokan is vagyunk, hogy mindenki egyformán jó formában legyen). Bandira például már fogadásokat teszünk, hogy sikerül-e hibátlanul elmondania a monológját. Általában sajnos az nyer, aki nemmel szavaz... És, hogy maradjunk is a mi drága rendőrünknél, a tegnapi előadásban ő is alkotott egy számunkra váratlan kommentárt (mentségére szóljon, Indián kihagyott egy kulcsszót). Ahelyett, hogy "A Krétakör a kilencben van, a nyóckeres a Bárka", kénytelen volt improvizálni, ami a következőt eredményezte: "A Keleti a tízben van, a nyóckeres a Népliget".   

 És lehetne még sorolni naphosszat, miket nem sikerült tökéletesen összehozni, de azok már maradjanak a lepel alatt.