"Azt én csináltam, és azt is!"

Minden elképzelésnek, álomnak vannak határai. De ezeket feszegetni kell. Ha valamit nem lehet megoldani egy úton, találunk hozzá másikat. Ezen múlik minden. Meg az akaraton. Díszletépítésnél fontos ez. Leeső függöny, felgyulladó virág, frissen felforralt víz, forraló nélkül. És még lehetne sorolni százával az olyan dolgokat, amelyek megoldásra várnak egy darab felépítése közben. Filmen könnyű. De színházban?

2804.jpg

Hollywood - és a többi "filmgyár" - a filmes trükkök melegágya. Színházban nehezebb, főleg, ha filmszerűre álmodják meg. Ezeket (ahogy szerintem minden álmot) valóra kell váltani. Kreativitás, és kicsi általános ismeret a természettudományok terén. Minél nagyobb, és minél inkább fejlesztve vannak ezek, annál könnyebb. Természeten nem mindenki jó erre a feladatra, aki nem, az jó másra. Mindenkinek meg van a helye a világban, és mindenki hat a világra. A hatáskeltés művészet. Olyan művészet amin keresztül kifejezőek is tudunk lenni. Mi számít hatáskeltésnek? Szinte minden alkotás. A hat éves kislány rajzai is hatás keltőek. Főleg a szülők számára, de másnak is, hiszen amikor ránézünk, aranyosnak, kedvesnek, és viccesnek találjuk. És ha egy felnőtt rajzol olyan szinten mint a hat éves kislány? Az is ugyanaz, csak nem aranyosnak gondoljuk, hanem valami másnak. Ki-ki minek.

A TI [Terra Incognita] előadásunk díszlete volt eddig szerintem a legjobb. Attila, Ancsi mertek nagyot álmodni(szoktak) és meg is valósult. Olyan összhatása lett a színpadnak, amelyet minden színház megirigyelne. Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem az alkotásnak. Ahogy mindig, akkor is akadályokba ütköztünk, nehézségekbe, amelyek megoldás után siránkoztak. De semmi cécó/cziczó nem volt, mentünk és csináltuk. Nem volt egy álom végig raffolni a dobogó mentén az anyagot, összetekerni, majd újra ki az anyagot, mely a földet takarta. De mikor kész volt, egy olyan érzés vett birtokába, amit szeretek. És ezért az érzésért megérte a sok fáradtság. Mert nincs annál jobb, mikor az ember láthatja a nézőkre gyakorolt hatását mindannak, amit ő épített fel. Egyfajta melegség, elégedettség, büszkeség járja át a lelkem. És egy kis önelégültség is. Azt mondja ilyenkor az ember, hogy "Ez az! Megcsináltam!". Lehet, hogy nem egyedül, hanem csapatban, lehet, hogy csak az ötletadó voltam. De ha más nem is tudja, hogy ki volt, én igen. És amikor látom az előadásban, legszívesebben felkiáltanék, hogy "Azt én csináltam, és azt is!". És nem az a legjobb, hogy el lehet vele dicsekedni. Hanem, hogy idegen emberek láthatják, és szerethetik.

2758.jpg

Nem csak a ténylegesen jó, és nagy alkotások tölthetnek el érzésekkel. Hanem minden olyan alkotás, amely belülről jön. Például én nem rég vágtam egy-két videót melyet viccből vettünk fel telefonnal. Szó sem volt róla, hogy kezdjünk vele valamit. De kedvet kaptam és megcsináltam. Nem volt nagy meló, és tökéletesnek sem mondanám. De nagyon jó érzés visszanézni. Minden alkotásomat jó visszanézni. Mert én tudom, hogy mi vezérelt, hogy megcsináljam. Mert én tudom, hogy mire gondoltam mikor csináltam.

Két évvel ezelőtt a táborban alkottunk. Mindenki egyedül. Én nagyot akartam csinálni, olyat amire mindenki emlékszik. Most már tudom, hogy nem ez a lényeg. Ez a popularitás, a marketing lényege. De mindezek ellenére én csináltam, és ha nem is lett jó, nekem sokat jelent. Egy mérföldkövet az életemben. Egy olyan hibát, amit elkövettem, de ha nem tettem volna, most nem itt lennék. Illetve itt, de nem így.