A mai reggel Sipos Veronika portréját akaszthatjátok ki a falra. (Javasolt hozzá Cure-t hallgatni. Mondjuk a Disintegration-lemezt!)

A Vera. Hm. Először a "Körforgalom"-ban láttam, a youtube-on. (Mert mielőtt belekezdtünk az Iskolapéldába, megnéztem a leendő társakról minden elérhetőt a neten. Jól dokumentált színház a Fészek!) Csinos volt, mozdulataiból (az egész lényéből) távolságtartás áradt, hangban harsányabb a szerepben elvártnál. A haja csak később tűnt fel. Mármint, hogy raszta. Ami újabb furcsaság. Hisz a rasztaság egyfajta könnyeden vett élet szimbóluma. Veráé másmilyen.

Szerintem már kisgyerekként sem sírt feleslegesen, nem bontott rendet, nem feltűnősködött. Ha azt mondták, nem mehet ki kabát nélkül az udvara, akkor nem ment. Precíz, megbízható és kitartó - különösen, ha érdekli, amit csinál. Már gimnáziumba járt, amikor édesanyja noszogatására belevágott a színjátszásba. Persze, kimozdulnia nem kellett, Cziczó Attila kezdett el helyi kamaszokkal foglalkozni Bugyin. Sokszor megírt történet, hogyan vitte magával egy sütiért az unokaöccsét (Toldi Andrist), de, hogy őt mi marasztalta a csoportban, arról hallgat. Valószínűleg az Attila által hozott friss, nyitott szemléletmód. Az "ilyen is van!" felismerése.  Ami később szűkké tette számára a szülőfaluját.

Tanult citerázni, szépen énekel. Amellett, hogy ez jól használható előadásban, a zene megváltoztatja az embert. (Magamról is tudom, mennyire másként viszonyultam a világhoz, miután átmentem Aszódra zenei tagozatra.) Érzékenyebbé, befogadóbbá válik. Erre csak rásegít a színház... és a film. Vera pedig, akár egy szivacs, szívta magába az információkat. Rá- és beleszokott a művészetbe. Vidéki lányként zarándokolt az Új Színházba a "FÉM"-re, aminek az utolsó előadásain játszhatott is...

... Mert a Fészekben beugróként kezdte. Gyorsan tanul, allűrjei nincsenek. Első ráírt szerep (amit először nem is ő játszott volna, pedig hozzá állt a legközelebb, talán túl közel is) a Műköröm Idája. A vidékről Pestre kerülő nagylány, aki mindenhol meg akar felelni. Három év a legkedvesebb partnerekkel (az uncsitesó Bandival és az általánostól osztálytárs Zsanival). Mert Vera nehezen bízik másokban és még nehezebben magában. A biztonság azonban létfontosságú a számára.

Jól ki is lett vele szúrva a Fészekben. Csupa fő(bb) szerep, csupa új emberrel. Csupa belső bizonytalanság, hogy képes-e, megfelelő-e rájuk? Tépelődése az eredményeken sosem látszott (látszik). El van könyvelve, hogy Vera ügyes. Hogy jó színész. Persze nem csupán ennyi. Jól ír, (néha a durvaságig) csípős humora van, a színházi történések dokumentálásának aktív részese. (Filmez, vág, szerkeszt. Amit nagyon szeret) Úgy végezte el Színművészeti Egyetem Kaposvárra kihelyezett televíziós műsorgyártó asszisztensi szakát, hogy sosem járt Kaposváron. Csalódottság maradt benne az iskolából, csalódottság a nagybetűs ÉLET-től, amelyik nem marasztalja az álmokat.

Kedvenc fészkes szerepe is tulajdonképp egy beugrás: Bella, a mentalista, a nem/más - ban. Nem nyomta benne a tét, hogy igen, Vera, ezt neked találták ki, ezt neked kell felépítened, ez a te felelősséged...! Csak játszotta, végre szabadon.

Az eltelt három évben közel ötven előadásunk volt közösen (és tán még ennél is több próba). Voltam már a fia, az anyja(!), a teremtője, de leginkább a férje. Fura házaspár vagyunk. És nem csupán a korkülönbség miatt. Mindig ő játssza a főnököt. És úgy tud nézni...! Tűz ég a szemeiben. Megfejthetetlenül.