Színházam feje

Az enyémben nem én lennék a főnök. Egyszerűen nem lennék rá alkalmas. Hiába gondolom magamat empatikusnak, nem tudnék 0-24 foglalkozni a társulat bajaival, nehéz lenne mindig igazságosnak lenni, emiatt aztán rosszul érezném magam. Meg aztán nem gondolom hogy egy vizionárius típus vagyok — legalábbis eddig még nem voltak megvilágosodásaim, persze az is igaz, hogy életemben nem néztem még olyan komplex feladat elé, mint egy színház vezetése.

2872.jpg

Ja és ott van még a (talán) legnagyobb hibám: nem tudok nemet mondani (már dolgozom rajta, de ez a legnehezebb). És ez még nem minden. Úgy gondolom, hogy a színházamban (amiben nem én vagyok a főnök, csak mondjuk egy nagy felelősséggel járó, kulcsember) a vezető valaki olyan, aki (meg úgy általában így képzelem a jó vezetőt), szóval akiben mindenki megbízik, minden egyes kreatív alkotó, felelős tagja a társulatnak hatalmas biztonságérzettel tudja belevetni magát a feladatába.

Szóval a jó vezető biztonságot teremt puszta személyiségével, képességeivel. A jó vezető nem szigorú és dikatórikus, meghallgat másokat és miden véleményt komolyan véve mérlegel. A jó vezető vicces - kellő humorral és könnyedséggel lendíti át az egész társaságot nehezebb időszakokon is. Jó vezetőnek lenni nem tudom min múlik. Annyira összetett, sok képességet, érzéket, tudást igénylő feladat. Hogy megtanulni lehet-e, nem tudom. Szerintem erre születni kell. És valószínűleg nem gyakran pottyannak közénk ilyenek.