Kilenc napja nem voltam bent a színházban. Ez az évad vége, jön a nyár. A találkozások ritkulnak, az időnk több és lehet nagytakarítani! Szóval 9 nap színház nélkül, és már mennék be. Attila azt mondta pihenjek, de ez nem pihenés, csak önmarcangolás. Pihenni odabent is tudok, nem kell ahhoz otthon lenni.

Kilenc napja várom Attila hívását, hogy megjöttek a lámpák, fel kéne rakni őket, be kéne üzemelni a kinti rendszert. De még mindig semmi. Azon gondolkozom, fogom magam és csak úgy bemegyek. De tudom, hogy hiába, mert Ancsi dolgozik, nem ér rá. Attila meg ki tudja, mikor van bent. Biztosan lenne mit csinálni, de egyedül csak akkor, ha muszáj. Ülni meg itthon is tudok, csak akkor tanulni is kell. Hmm. Sehogy sem jó.

Legjobb lenne, ha a nap 24 órájában ráérhetnék a színházra. Mondjuk, ha pénzt is kapok érte, és munkahely lenne. Meg, ha biztos lenne a jövő. De nem az. Abban se vagyok biztos, hogy jó-e ha biztos. Mert akkor hol az izgalom. Vannak, akik szeretik, ha minden meg van oldva egy multi, vagy bármi más által. Mert adnak pénzt, kajajegyet, csomó kedvezményt. Csak azért, hogy jól érezd magad, és ne akarj elmenni a cégtől. Persze neked is nyújtanod kell cserébe teljesítményt. Azzal pénzt hozol a cégnek, és a vezetők egy kicsit visszadobnak belőle neked is. Érthető, könnyen átlátható, egyszerű rendszer. Kérdés hol az izgalom?

Esetleg a munkahelyi kihívásokban? Nem, azt csak azért mondod, mert kell valami. De úgyis ezerszer csináltad már, csak más számokkal, nevekkel, eszközökkel. Esetleg egy hétvégi túrában, amire befizettél? Tény, hogy izgalmas, de megvetted szolgáltatásként. És az izgalomszolgáltatók, befizetnek, majd a te pénzeden másik fajta izgalomra, mert nekik az már nem izgalom. Hol a vége? Vagy nincs?

Az izgalom szükséges érzés ahhoz, hogy emberek legyünk. Vagy inkább egy ösztön, ami állati mivoltunkból maradt hátra, és némely egyedből már eltűnt az evolúció során? A válaszokat mások megkeresik, én nem szavazok egyikre sem. De az, biztos, hogy szeretem az izgalmakat, és az adrenalint. A színházban pedig van belőle bőven, főleg mikor fél perccel meghosszabbítom az előadást a cd-lejátszóval, és szegény Nanni órákat szenved miatta. Na, jó, csak fél percet, de színpadon kicsit többnek érződik.

A technika mindig jó, egyetlen egy dolog lehet hibás. Az pedig az ember. Nincs olyan, hogy rossz valami, csak az van, hogy rosszul kezeltük, vagy mást nyomtunk meg, mint kellett volna, stb. De könnyű hibázni, ha csinál valamit az ember, csak tudni kell kijavítani. Mostanra Romantika című előadásunkon minden megtörtént, remélem több hiba nem lesz. És akkor izgalommal koncentrálhatok az előadásra. Mert ez a jó. 100 perc tömör izgalom és koncentráció, megállás nélkül.