Csehov és valami más. Csehov plusz? Talán. Mindenképp valami más. Az emberben benne él egy Három nővér, és benne él a Három nővér paródia. A Fészekben nem nyitottak szamovárboltot, mégis ott bujkált a humor a dráma mögött. -Tóth Irén írása HáRoMnőVÉr című előadásunkról-

Bevallom, mindig igyekszem minden előadást többször megnézni azóta is, mert a terem szélességét nem tudta befogni a szemem. Mindenhol történt valami, és mindenre kíváncsi voltam. Apróságok, drámaoldások. Van mit oldani. Például a kavicsok csattogása, Anna "Férfiak!" kiáltása számomra borzongató volt. Jól indult, jól fokozódott. Előre és vissza, ahogy a ruhák a korban. Ahogy a ruhátlanság. Meglepetések, tükörbevillanások és balalajka. Hozzátartozott az is, aminek semmi helye nem lett volna ott. Az ének is. Bekeretezett sorsok.

Nem vidám, de mégsem sírunk, bizakodás és beletörődés. Akkor és ma. Párhuzamok. Bekereteztem magamban, és tudtam, hogy kíváncsi leszek máskor is. Alapozás volt, munka, Moszkvába vágyom azóta is, és remélem, lesz még hasonló klasszikus feldolgozás, mert ez nekem bejött! (Elfogulatlanul.)