Gárdonyban még ittam két felest Cziczó apunál. Hazafelé Ármin (Attila kisebbik fia) beállította a telefonomat. Itthon nyílt mellettem egy új kocsma, illetve tulajváltás volt, és nekem is szavaznom kéne a közgyűlésben, hogy megvehessék a pince-részemet. Szóval ittam egy pohár sört, az egyébként szimpatikus tulajjal, és Lucával, a pultossal. Nekik mondtam el először az ajkai sikert. (Gondolom nagyra értékelték...) Reggel, délben raktam össze a hétvége eseményeit a fejemben.

A megbeszélt időben indultuk. (Ez nekem fontos pozitívum.) Időben odaértünk. (Ez is fontos, látva az autó állapotát.) Az első benzinkútnál lemostuk az ablakokat, az elsőt is, és kiderült, hogy nem is olyan sötétített a verda, mint amilyennek látszott. Megjegyzem, mi ennél szakadtabb verdákkal turnéztuk végig Európát a nyolcvanas években. Sok kalandunk is volt velük. Ez az autó azonban hibátlanul elvitt, és haza is hozott bennünket. (Attila is jól vezetett.) A fékfolyadékot is tudtuk pótolni. Szóval tíz után már ott voltunk. Én előtte nem sokat aludtam. A kocsiban sem sikerült. Jókat dumáltunk, fesztivál hangulatban voltunk. Megérkezés után kipakoltunk, mondták, hogy csúszunk egy órát. Engem nem zavart. Jó volt a tér, profi színházi technika. Vissza kellett fogni magam, hogy ne dumáljak bele az építésbe. Szerencsémre Ancsi, Attila és Máté tették a dolgukat. Nekünk játszóknak csak felkészülni kellett. Sikerült is!

Az előadás kezdetén hallhattuk a takarásból, hogy a nézők dicsérik a teret. Na jól indul, gondoltam, bár hiányoltam a beülő zenét. Intézkedtem is rögtön, de kiderült, hogy Attila hagyta ki. Aztán elindult az előadás.

Zsófi nagyon jó hangot ütött meg. Tamás is. [...]

/Idáig jutott el Béla a "bemásolással" - mert ő még hisz a toll-papír-kéz természetességében -, s azóta nem hallottunk róla. Az biztos, hogy megírta élményeit. Hogy ezt az olvasókkal is megosztja-e? Majd kiderül! Maradjon nyitottan az eheti ajkai visszaemlékezésünk, s várjuk Bélát, hogy zárja le az élményeinket! - a szerk./

Update: MEGÉRKEZETT! Folyt.köv.

Könnyű dolgom volt rájuk bemenni a játéktérbe. És ez a jó érzés végig megmaradt az előadáson. Ebből is érződik, hogy minden a nőkön múlik. Én minden pici feszültséget, izgulást, fáradtságot bele tudtam építeni az előadásba. Jól is ment. Elégedett voltam magammal, magunkkal. Aztán elkezdtem sörözni. Aznap nem néztem előadást. Élveztem Ajka szombati hangulatát, a fesztivállal, a petrezselymet áruló leánybúcsúztatókkal, a szakácsnőkkel, pincérnőkkel, Anikóval, Zsófival, Attilával, Mátéval, Tamással, Danival. Szép nap volt.

Reggel korán keltem. Kíváncsi voltam a kilenckor kezdődő előadásra. Most láttam először Soltis Színház előadást. Jó volt, felfedeztem benne Uray Péter, egykori mesterem munkáját is. (Ők kapták a legjobb előadás közönségdíját.) Gratulálok nekik. Aztán ismét nyár, fesztiválhangulat, kaja és sörök. Az utolsó előadásra is beültem.Az Alig Színpad játszotta a Lepkegyűjtőt. Erről is tudnék jót mondani....

Aztán jött a Díjátadó. Már az előadásunk utáni értékelőnél látszott, hogy szeretnek minket, sőt, Pataki meghívta az előadást Sopronba, a Színházába. Szerintem ez komoly elismerés. Szóval Ajkán kaptunk elismerést bőven. Én is kaptam: kettőt. A zsűritől és a közönségtől, a legjobb férfi alakításért. El is érzékenyültem a díjaktól. Így nem csoda, hogy nagyon BOLDOG vagyok!!!!