Vasvározás

Az érettségi előtt nagy izgatottsággal vártam a fesztivál hétvégéjét, ugyanis már rám fért a pihenés. A két évvel ezelőtti tapasztalat (a Műkörömmel elég jól szerepeltünk) jó okot adott arra, hogy legyen mit várnom. Azért nem volt teljesen ugyanaz. Még jó, hogy nem, hiszen több mint húszan vágtunk neki az útnak és 2 előadással is színesítettük a műsorlistát. Azért ez nem semmi! Már csak díszlet szempontból sem.

vasvar_ejszaka.jpg

Az előadásainkról pár szót.

A Hun vagyunk? profin lezajlott még érkezésünk napján, annak ellenére, hogy a csapat igencsak fáradt lehetett az utazás és a pakolás megterhelése okán. A Romantika már egy kicsit problémásabb volt a tempó hiánya miatt. Egész egyszerűen nem ehhez a színpadi arányokhoz vagyunk szokva! Így, amikor a zsűri problémaként emlegette a tempót, nem érintett váratlanul, és felháborodottságot sem keltett. Ám az én szememben már jobban szemet szúrt az, hogy a zsűritagok közül van, aki pozíciójából, „rangjából" adandóan nem vállalhatja be azt, hogy valamit nem ért: helyette az az előadás hibája lesz.

A többi előadásról...

Szombaton már kicsit féltem, hogy Petőfi Borozgatásain kívül nem lesz, ami jó benyomást kelt, de szerencsére másképp alakult! Molnár Ferenc Ibolyája a fesztivál legjobb előadása lett nekem. Rég ültem végig úgy előadást, hogy ne néztem volna az órámra, hogy még mennyi.... Így egy kicsit megkönnyebbülve mehettem lefeküdni. Aztán a vasárnapi Aha Színpad előadás, Lázár Ervin meséje, A fájós fogú oroszlán-ország is lendített a hangulatomon.

Sajnos a zsűri kritikája, Balázs búcsú-előadása, s egyéb apróságok miatt csak majdnem tökéletes fesztivál volt ez nekem.

De Vasvár kitett magáért. A lehető legjobbnak tartom, hogy sikerült ennyiünknek megkóstolni a fesztivál ízét.

És a hírhedt kígyót is sikerült meghódítani idén is.

Remélem, jövőre sem lesz ez másként!