Az úgy volt, hogy hazajöttünk a táborból, aztán lassan az évadot is megkezdtük... Így elindult a 2012/2013-as évadunk (is). Ha nem olvasnám vissza a különböző bejegyzéseket, olyan lenne, mintha sötétben tapogatóznék. Ezek mind idén történtek? Öregszem (kizárt), kihagy a memóriám és közben valahogy mégis próbálom visszapörgetni a történteket.

100. fészkes előadásom után

Rémlik, hogy vártam Gabriellára, akiről semmit sem tudtam, mivel a Gyenge vagyoknál elkövetett hibámból tanulva ezúttal nem olvastam el előre a szövegkönyvet, semmit sem sejtve ültem be az első előadásra. Mit gondoljak róla? Fészek-darab, szóval jónak kell lennie, de miért ennyire más? Sok válasz megszületett a fejemben, de isten ments, hogy ennyire személyes gondolatokat megosszak bárkivel is! Tessék szépen megnézni (no persze már csak jövőre...) és önálló véleményt alkotni!

Mi is volt még? Májlájt... Próbáltunk rá eleget? Sokat biztosan. Nagyon megosztó előadás volt ez a tagok és a nézők számára is. Beszélgettünk róla fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal, kiveséztük a szereplőkkel és az érdekessége, hogy mégis sok kérdés bennünk marad utána.

Ezek után jött csak a nem/más (ugye?). Persze azért kicsit mégis más lett, mert Bogival újak voltunk benne.  Örültem nagyon neki, mert mentalista lehettem (ha csak kis időre is...). Örültem nagyon neki, mert a vizsgafilmemet is erről forgattam. Örültem nagyon neki, mert olyanokkal is egy darabban szerepelhettem, akikkel azelőtt nem. Örültem nagyon neki.

vidám Bellák (Májlájt + nem/más)

Végül, de nem utolsó sorban, a többé-kevésbé felújított darabok sorát A nép ellenségével zártuk, ahol is drága küklopszom édesapjával (Toldi Andrissal - a szerk.) kitaláltuk, hogy nagyon vicces az, amikor egy karakter kikacsint egy civilre (de ezek az intim pillanatok csak ránk tartoznak, nem is húzom vele senki fantáziáját tovább).

Mindezek után, oly nagy nehézségek és oly kevés próba után megszültük a Romantikát. A mai napig nem érzem benne otthon magam, így áldom az eget, hogy már csak halványan emlékszem a kezdeti küszködésre. Valami azért csak lett belőle, mert azóta szerencsére rengetegen látták, rengetegen áradoztak róla, és reméljük még többen járnak majd ezentúl is csodájára.

De nem csak köszöntöttünk, búcsúztattunk is. Először a Gyenge vagyok, majd a Májlájt ért véget és mielőtt a mi drága jó nem/másunk is véget ért volna, befogadtuk repertoárunkba a Hun vagyunk?-ot is. Itt tartunk most. Megjártuk Vasvárt, Ajkán már túlesve , évadzáróra várva.

Címszavakban ennyi történt idei évadunkban. Nem címszavakban pedig még rengeteg dolog (pl. új tagokkal - így új barátokkal - bővült kis csapatunk, tanultunk, játszottunk, szerveztünk, dolgoztunk, izgultunk, nevettünk, próbáltunk, kínlódtunk, szórakoztunk, tapsoltunk, meghajoltunk, felléptünk, leléptünk, pakoltunk, koszoltunk, ügyeltünk, eladtunk, aludtunk, írtunk, olvastunk, kiabáltunk, veszekedtünk, lelkendeztünk. röviden.) Valami meg majd jön ezután. Szerintem valaki megírja majd azt is.