Most lepleztük le az angyalokat. Meg játszottunk is. Mint minden nap. Na de hogy tegnap mi volt? Az első sokáig alvós, jelenetszülés nélküli nap. A kicsi részekkel végeztünk, már csak a nagy egészet kell összerakni.

Úgy tűnik, termékeny volt az elmúlt bő hét, mert kettő jelenet kivételével csak a kiscsoportos agyszüleményeink kerültek be az E:mesébe. Arra számítottam - az elmúlt évek sztorijai alapján -, hogy hajnalig főpróbázunk, nem kímélve időt, energiát, de főleg magunkat. Ehhez képest nem úgy éreztem, mint akinek kitaposták a belét, 2-kor már agyban is voltunk.

Nem tudtuk kimaxolni ezt a főpróbát, mert hiányzott a lélek, amit kiből a betegség, kiből az álmosság szippantott ki. Sikerült az egészet lefényezni és hangozni, de az utolsó napra azért hátrahagytunk magunknak néhány feladatot. Azért én bízom magunkban. Megmutatjuk a merenyeieknek utoljára, hogy mit tudunk kihozni tíz nap együttlétből, aminek a vége furcsán gyorsan jött el. Nem is nagyon jutok szóhoz...