Mindenkitől függetlenül

heti_szerkeszto.jpg

Ma rendbontó vagyok: reggel nyolc helyett kilencórakilenckor köszöntöm az olvasókat. (Máma jó a dátum, oh yeah!) Pedig a rendet szeretem inkább. A színházban is. A SZÍNHÁZBAN!

czattibeszel.jpg

Az évadokat nagyon megtervezem - hiszen ez is a feladatom -, aztán persze úszom az árral, s elfogadom a közbejövő problémákat. Szerencsére azért mindig összejön (előbb-utóbb) minden ötletem. Például az, hogy olyan színházat csináljunk/csináljak, ami nem csak rólam szól. Megcsináltam. (Ezt tényleg én!) Nem mondom, hogy könnyű volt, de "legyőztem az akadályokat": az emberi tényezőkről beszélek most...

Itt tartottam mondandómban, amikor aztán tökéletes példáját mutatta (be) az élet annak, hogyan működik egy efféle társulat, mint a miénk: nem lesz többet Romantika. Mert ilyen ez az amatőr világ. Fiatalok jönnek-mennek, lelkesek, aztán egyszer csak már nem érdekli őket. Persze ők vannak kevesebben, s a könnyes szemmel darabot temetők többen. Mindig kiszámíthatatlan, meddig jut el egy elkészült előadás, elkészül-e végre, megérik-e stb.

(Hogyan fogok a főtémához visszakanyarodni?)

Amikor három éve elindult az első évad... na ezt inkább nem folytatom. Mert lepergett egy pillanatra az egész, s leírhatatlan. (Hahaha!) Sokat változtunk. Szinte hihetetlen, hol tartunk éppen. S az a röhej, hogy a "hol fogunk tartani" mondat még hihetetlenebb lenne, ezért nem is folytatom. Nagyon akarjuk, tudjuk, s - a legfontosabb! - szeretjük csinálni, amit Fészek Színház címszó alatt teszünk, s csak azokkal, akik ugyanúgy gondolkodnak erről az egészről. Gyakorlatilag éjjel-nappal*. És hál'istennek mindenkitől függetlenül tehetjük!

A tavalyi évad afféle átmenetinek indult, s mégis létrehoztunk ezt-azt. (A röhej, hogy az idei még inkább annak készült, aztán majd nézzetek csak!) Három nagyon erős előadást hoztunk létre, gyakorlatilag három korosztálynak. (Persze az átfedés igen nagy, de ez így is van rendjén: a felnőtt figyeli a fiatalt, s fordítva. (?)

(Visszakanyarodtam!)

Szóval... játsszuk tovább Gabriella mellbevágóan lezáratlan drámáját, s tátott szájjal lehet lesni, hogy ezek a mai fiatalok mit gondolnak magyarságukról, ellenben már nem lehet sírni-nevetni a cigánylány és a magyarfiú (el)átkozott szerelmén... Friss emlék még mindhárom előadás elkészülte, az első nézők előtt elhangzó mondatok, az előadásról-előadásra alakuló, változó játék, tempó, ezért jó, hogy a többség még kiléphet a fényárba, s ezért szomorú, hogy cigánydrámánk soha többet.

De ami nagyon örvendetes, az A nép ellensége, a "legamatőrebb", s így talán leginkább szívünkhöz közel álló előadásunk, aki megkezdheti harmadik évadát! (És nekem spec.öröm, hogy játszhatok is! Mert játszani...)

Elindultunk. Éjjel-nappal csak a színház. és jöhet az ősz, jöhet a tél, már nem is hiányzik annyira a nyár. (Ami hipp-hopp, máris itt lesz újra. Jaj!)

* Éjjel-nappal: az ősz sláger szópárosa nálam!