Gabriella, Dániel és a doktor októberben visszakúsznak a hétköznapjaimba. Egy évad együttléten már túlvagyunk, de elképzelhetetlen lenne, hogy ne folytatódjon.

Azt érzem, hogy a csúcsot még nem értük el az előadással, bár az is igaz, hogy folyamatosan, minden előadáson a maximumon pörgünk szóval az is érdekes kérdés, hogy hova lehet ezt fokozni? Nem, ez nem beképzeltség akar lenni, hanem egyszerűen minden előadáson érzem, hogy beleteszek ezer lóerőt, minden idegszálamat megfeszítve termelem az energiát, hogy olyan legyen, amilyennek kell lennie. Ez nem az az előadás, amit rutinból "meg lehet oldani" és kész, senkinek nem tűnik fel, hogy nem voltam "száz százalékon". Ez a végletek előadása - a mindent vagy semmit esete. Ez egy olyan előadás, amit vagy megcsinálsz jól vagy félgőzzel lenyomod. Utóbbi esetben értelemszerűen nincs is értelme. Ezt az alapelvet pedig értjük, tudjuk, és egy nyár kevés az elfelejtéséhez. Szóval aggódni nem aggódok, csak néhány halvány kérdés dereng a fejemben.

Kíváncsi vagyok például arra is, hogy milyen hatással lesz az előadásra az eltelt pihenőidő. Vajon leülepedtek bennünk dolgok, amitől még jobban fogjuk tudni játszani? Remélem igen. (Egy biztos: a rengeteg szöveg miatt nem aggódom, pillanatok alatt vissza fog jönni az egész.)

Ahogy így agyalok rajta, a több évadot megélt Gyenge vagyokhoz tudom leginkább hasonlítani ezt az előadást, és abból kiindulva idén egy érettebb, még stabilabb és még természetesebb teljesítményt jósolnék. Remélem a lelke idén is mindenkinek benne lesz - az a plusz egy százalék.

Hm. És vajon idén is minden előadás előtt ijesztő mértékű ásításrohamaim lesznek?

Első előadás: 2013. október 24.