Nyáron a Hun vagyunk? karaktereivel történtek változások. Melani például három napig kómában volt, akkora sokkot kapott Szegeden az egyik előadás után... Azt mondta, meggyalázták Magyarországot, mind a történelmét, a színházi kultúráját. Hogy melyik előadás volt ez? Most nem jut eszembe...

Mindenesetre mostanra visszatért, és „szerencsére" újra köztünk van. Péter a nyarat nagyrészt a városon kívül, ismeretlen helyeken töltötte, kutatva valamilyen „energiát"... Aztán huszadikán hazatért, és vállrándítással bekapcsolta azért a tűzijáték után azt a bizonyos tévét... Na mindegy. Mindenki járt valahol, fesztiválokon, Keresztény Ifjúsági Táborban, a szép Erdélyben... Tudjátok. A legdrasztikusabb változás viszont az orosz szőke szépséggel, Kátyával történt.

Már majdnem összejöttek neki a dolgok Péterrel... De aztán valami mégsem úgy sikerült, mint kellett volna. Azt gondolta, hogy valami baj van vele... Úgyhogy, miután meglátogatta Moszkvában a rokonait, elutazott Szibériába, egy kis faluba. Tudta, hogy ott megkapja, amit keres... És igaza volt, egy helyi táltosasszony pár eredeti iPone-ért cserébe elvégzett rajta egy bűbájt, hogy még szebb és vonzóbb legyen.

Amikor hazatért, alig ismerték meg a többiek. Magasabb lett, és a haja kiszőkült (mert eddig festett volt, bár ezt csak páran tudták). Még vékonyabb lett, szinte már mint egy svéd topmodell... Senki nem bírta róla levenni a szemét. Hogy Péternél így majd nagyobb sikerrel jár-e? Nos, azt nem tudjuk... Ez majd az új évadban kiderül.

Ezt a megújult Kátyát már Lindberg Carolina játssza, aki a társulatunk egyik legújabb gyönyörű tagja... Szóval nem hiszem, hogy csalódást fog okozni bárkinek is. Már csak miatta is megéri majd még egyszer megnézni a Hun vagyunk?-ot, és az összes többi előadást is... Az 1001-nek most lesz csak a bemutatója, és jön még a Halhatatlan, meg Az utolsó magyar, és még ki tudja, miféle móka... Ja, és természetesen a Color House-t is folytatjuk, bár még nem tisztázott formában, de aki meg még nem hallott róla, az szégyellje magát...! Ja, meg hát (mint már kiderült) persze még Én is itt leszek. Szóval a szokásos évadkezdés a Fészek Színházban. És az eddigi legintenzívebb, már most nagyon beindult... Szóval nagyon megéri hozzánk eljönni, mert most már tényleg „profi" színház vagyunk, nem maradva le színvonalban a budapesti kőszínházak 99%-ától... Ha már ennyit dolgozunk, megérdemeljük, hogy az emberek végre megadják nekünk a minket megillető figyelmet. Meg persze a szakma.

Na, de nem szaporítom tovább a szót , találkozunk hamarosan a Fészekben.... Sose tudok normális utolsó mondatot kitalálni az írásaimhoz.

Első előadás: 2013. október 12.