2013. szeptember 17. - Halhatatlan (nyilvános próba)

Az első megmérettetés. Min is dolgozunk olyan keményen? Itt az ideje megmutatni magunkat. Mielőtt élesben megnézhetnék a miéink, még egy próba. Az eredménye igen kecsegtető. Legyen ilyen a főpróba is!

Azt hiszem, ha egy feladatnak nagy tétjét érezzük, annak két fajta kimenetele lehet. Vagy nagyon jó lesz, vagy éppen ennek okán, az izgalom és még ki tudja milyen ördögi mesterkedések jóvoltából, semmi nem jön össze, és valami nem kívánatos teremtmény születik. Talán az utóbbi történt a nyilvános próbán is. Az előadás közepén a fények nem akartak alánk játsszni, minket segíteni, de ennek ellenére, - mivel profi színészek vannak közöttünk - gördülékenyen végig csináltuk. Néhányan meghatódtak, és hullattak pár könnycseppet, ami az igazat megvallva... nekem valahol elismerés, remélem Attilának is, bár nem feltétlen olyan sírós előadás ez... főleg, ha diszkó fények vannak.

Mindkét értelmében jó próba volt ez számunkra. Innen már nincs akadály. Semmi nem állhat az utunkba.

Ez az idő, amit meglehetősen intenzíven együtt töltöttünk az utóbbi időben, tényleg egy családdá formált minket. Néha feszült volt a légkör, viszont jókat is kacagtunk. Számomra minden szempontból tanulságos volt, és hálás vagyok, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok együtt, mert még ugye csak most kezdődik! Kis felnőttként, felnőttekkel kamaszt játszani. Leírhatatlan, kimondhatatlan. (Nehéz? Könnyű?) Négy különböző ember, mégis egyként, egyért dolgozik, egy célért. Patetikus vagyok? Most azt hiszed majd belátom...? Lehet..

Ami biztos: Nem gyenge a vÉgjáték.