"Vastaps" - Színészélmények

2013. november 3. - Gabriella tizennégyszer

Ez egy olyan előadás, amit tizenkilencedszer játszottunk. Sok díjat kaptunk rá. Máté még az előadás után is felhívott, hogy mindenképpen írjak valamit. Szóval: egy esős, igazán szomorú vasárnap volt. Valahogy mindannyian problémákkal terhesen érkeztünk. Nem éreztem, hogy nekem előadást kéne játszanom.

g14dani.jpg

Serei Dani előadásfotója a dobok mögül

Azzal hitegettem magam, hogy egy jól bejáratott előadás majd megteszi a hatását rám is. A szöveget összemondtuk, jól ment, túl jól. Aztán Attila az előadás előtt instruált minket. Az előző előadás nagyon jól sikerült, de figyeltünk. Ez rám úgy hatott, hogy rá kellett döbbenjek: nem szórakozni vagyok itt. Minden szavával egyetértettem, és megpróbáltam az előadáson megfelelni neki. Persze volt, hogy elbizonytalanodtam emiatt, de ez nem látszott állítólag.

Nem volt túl sok néző, de akik ezen az esős ünnepi vasárnapon minket választottak, nagyon figyeltek, és lelkesen tapsoltak a végén. Jó csapat volt. Zsófi nagyon jó hangot ütött meg az elején, Tamás mackósabb volt a szokásosnál. (Remélem, nem szándékosan értette félre a rendezői instrukciókat!) Persze ez sokat nem változtatott a darabbéli figuráján. Így is jó volt, jó volt vele játszani. Kicsit többet hagyta, hogy csókolgassam ,mielőtt megnézi a lemerült akkumulátort.

Ezt a szövegkönyvet Attila írta, de mi formáljuk a közönséggel. Rendkívül érzékenyek vagyunk, de fontos a rendezőnk kontrollja. Az előadás végén még az utcán is találkoztam nézőkkel, nagyon gratuláltak. Ebből Attila instrukcióit éreztem beigazolódni.

Aztán néhány sör után még 'csetteltünk' Danival, aki a dob mögül előadás közben fotózott, és feltette a netre. Legközelebb 20-án a huszadik!