2013. november 4. - Hun vagyunk?

Kevesebb nézőnek játszani nem mindig jó. Főleg vígjátékot. Bár a néző azért megy el a színházba, hogy hassanak rá a szereplők, valamilyen szinten a nézők is hatnak a szereplőkre. A reakciók, a nézőtéri hangulat egy idő után észrevétlenül belopja magát az előadás hangulatába is. A jó színész ezt persze megérzi (sokszor már előre is), és ilyenkor kötelessége, hogy megpróbáljon tenni ellene.

Hétfő este bár - ahogy az a végén a tapsból is kiderült – nem volt rossz közönségünk, de mégsem a legideálisabb ehhez az előadáshoz. Egy sor néző volt csak, és nagy részük az idősebb korosztály képviselője volt. Ha van egy-egy szabad másodpercem, néha kipillantok a nézőkre, vajon mennyire élvezik az előadást. A felnőtteknél ezt mindig nehezebb megállapítani. Ők nem (gyakran) nevetnek harsányan, a térdüket csapkodva, mint mondjuk egy csapat gimnazista. Sokszor csak a végén nyilvánítják ki a tetszésüket, néha ezzel a szereplőknek is pozitív csalódást okozva.

Tehát hangulatügyileg volt kisebb félnivalónk, de van már bennünk és az előadásban annyi rutin, hogy ki tudjuk rekeszteni ezt a hatást. Én még idejében elhatároztam, hogy bármi lesz is, ugyanaz a Zsolti leszek, mint aki mindig. Ugyanolyan erővel és átéléssel fogom csinálni. Segít, ha ez a gondolat már ébredéstől az ember fejében forog. A többiek fejébe nem látok bele, de rajtuk is láttam, hogy akarják. Nagyon! És ment is, a karakterek ugyanolyan erősek voltak, mint eddig. Maga az összhangulat volt már jobb, az egész előadást sokkal nehezebb fölvinni bárkinek, mint saját magát, ehhez adnak erőt sokszor a nézőtérről érkező reakciók. Szóval nem tökéletes, de nem is rossz. „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

Most a 'Hun vagyunk?' kéthónapos kényszerszünetre megy. Sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy újabb szereplőváltásokra van szükség. Petya úgyis kezd kifogyni az ötletekből, és kezdenek lassan agyára menni a többiek, szóval jót fog neki tenni ez a szabadság, hogy aztán a csapat újult erővel, és új arcokkal térhessen vissza januárban. Addig is figyeljétek a nagyobb köztéri megmozdulásokat. Ki tudja, lehet, hogy találkozhattok ott egy ismerős arccal.