Első pillantás: 190 magas, szőke (festett meg rendes is), tipikus modellalkat, tökéletes smink és frizura, csábító mosoly és a határozatlanság akár legkisebb szikrájának teljes hiánya. Hm... Második pillantás? Újról, új szemmel: Lindberg Carolina.

Egy évre érkezett ide, a Fészek Színházba, egyenesen Svédországból. Félig svéd, ugyanis. Színésznő szeretne (vagy akar?) lenni. Musicalszínész szakos gimnáziumba járt kint, az ikeás húsgolyók őshazájában, és a tervek szerint a Fészek után oda szeretne visszatérni színművészeti egyetemre. Nem meglepő hát, ha színpadon kívül máshol nem is igazán tudjuk elképzelni - ahogy ő sem saját magát.

A hétköznapokban is sokszor szerepet játszik - olyan, mintha ezer és egy teljesen felépített karakter csücsülne belső színházának kulisszái mögött várva, hogy a rendező épp melyiküket szólítja színpadra. (Mert érzékeny, romantikus lélektől megértő baráton át a szegecses melltartóban hajlongó éjjeli lepkéig minden van odabent!) Épp ezért sokszor nehéz leszűrni, hogy egyes dolgokról mi a véleménye valójában. De hát megmondta: számára az a legfontosabb, hogy hiteles legyen.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki már nagyon várta az idei Hun vagyunk?-ot és vele Kátya 2.0-át. Carolinát színpadon látni élmény, ugyanis. A hétköznapokban sokszor megbotránkoztatóan átélt és gátlástalanul nyílt (noha még így is valamilyen megmagyarázhatatlan bájt magában hordozó) megnyilvánulásai - például mikor egy-egy ismerős szám hallatára profi rúdtáncossá alakul, vagy épp tökéletes brit akcentusát bedobva (tudnám, honnan szedte...) flörtöl angolul valami külföldi pacákkal, mindezt kizárólag a saját maga szórakoztatására - a színpadon, "természetes élőhelyükön" egyszerűen magával ragadják az embert. Carolina mellett mindenki közönséggé válik.

Azt hiszem, a számomra legérdekesebb mondat, ami eddig a szájából elhangzott (pedig volt egy pár!), ez volt: "Szeretek csúnya lenni!" Közel jártam hozzá, hogy kiröhögjem és azt mondjam, ha akarna sem tudna csúnya lenni. Aztán ezt mégsem tettem, mert a dolog elgondolkodtatott. Vajon ha nem ezt mutatná az a bizonyos "első pillantás," akkor mást mutatna a második? És fordítva... Azt hiszem, még sosem láttam olyat, hogy valakinél ennyire összefüggjön és ugyanakkor ennyire elkülönüljön egymástól a külső és a belső. Pedig Carolina ismeri az értékeit - kívülről, belülről.

Az idei cziczótábor végén elmondta, leginkább attól tartott, hogy a társulat tagjai "gazdag, svéd, szőke p*csának" fogják tartani, de -noha erre a képre rá is játszik rendesen- az az első színpadra lépésével nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy ez a lány bizony jóval több, mint egy csinos pofi. Csak tudnám, mi rejtőzik még odabent - mert szerintem nagyon sok mindent nem láttunk tőle!

Igen, Carolina sokak fantáziáját megmozgatja, mindenkiét másképp, de hat az emberekre. Kíváncsi lennék, mit írnának róla a többiek!  Mit írnék róla én, mondjuk az évad végén? Mit írna ő saját magáról...? De hát egy bűvész sem fedi fel a trükkjeit. Azt hiszem, inkább leszek csak közönség, és élvezem a varázst, amíg még lehet...