Már csak néhány nap van hátra az új bemutatónk premierjéig... Rövid volt a próbafolyamat, amit egy hosszú hétvégével zártunk. Heti blogszerkesztőnk arra kért, erről írjak. Tehát.

Általában a bentalvásos próbák egy ütemtervvel indulnak. Ezt vagy sikerül teljesíteni a két nap alatt vagy nem. Annak ellenére, hogy ezt most nem sikerült betartani, nem gondolom eredménytelennek a hétvégi munkát. Nagyon sokat és (úgy érzem) legalább ennyire hatékonyan dolgoztunk. Nem voltak nyafogások, nem voltak pofavágások, mindenki csinálta a dolgát (valaki még másét is). Andrissal hazafelé sok mindenről beszéltünk a pár nap kapcsán, remélem nem bánja, ha ezek közül néhányat nyilvánosságra hozok.

Az első dolog, hogy érdekes módon amikor megkaptam a szövegkönyvet, valahogy még nem nagyon tudtam elképzelni, hogy bármi jó is kisülhet ebből. Aztán ugyebár elmentünk együtt borozni, ahol egyedüli józanként hazudnék ha azt mondanám én voltam a legfeloldottabb, így kicsit aggódtam is, hogy a próbafolyamat is nyögvenyelősen fog telni. Szerencsére ennek az ellenkezője történt, fogalmam sincs, mikor éreztem magam ennyire jól a próbákon, amik konfliktus nélkül teltek, jó hangulatban, mégis hasznosan. A csapat családként működik együtt, mindenki segít a másikon és amikor nem a saját jeleneteinket próbáljuk, akkor sem nyavalygunk, hogy "akkor minek kellett bejönnöm", hanem élvezettel figyeljük a másikat és tanulunk abból, amit látunk.

Beszéltünk még ezen kívül a karakterekről. Hogy sok hálás megformálásra váró személlyel ajándékozott meg bennünket Attila. Hogy Bandi szeme ragyog Kohn Béluska alakítása közben (annak ellenére, hogy a szemüvege ezt nem teszi láthatóvá, igenis ragyog). És szóba került az is, hogy mely jelenetek lettek a kedvenceink (ám befolyásolni senkit nem akarok, ez merüljön privát csevejünk homályába).

És végül, de nem utolsó sorban beszéltünk még valamiről. Pontosabban valakiről. Még pontosabban (Az) Zsófiról. Hogy ő is ajándék nekünk, mert olyan, mintha visszatért volna úgy, hogy mindig is itt volt. (Bizony. Kibeszéltünk a hátad mögött, elnézést, rosszindulatú vagyok.) Ajándék, mert rengeteget lehet tőle tanulni, vele nevetni és hozzá fordulni ötletért/ segítségért/ bármiért. A tábor óta afféle Fészek Színház vezető helyettesként tekintünk rá sokan, még ha ez nincs is kimondva, így különösen jó mellette. Persze szép szavakat mindenkiről írhatnék, mert mindenki megérdemli, de azt majd esetleg a következő blogos felkérésre.

De ugye a hétvége, nem a kollektív próbafolyamat... Nos. Jó volt. Hasznos, meg minden, ami egy próbánál elvárás. Írtam sokat, de erről keveset. Maradjunk annyiban, hogy jellemzi minden ezt a pár napot a fentebb írtak közül.