1001 dolog, amivel a Fészek Színházban találkoztam

Bumm bele. Kicsit ilyen volt nekem a megérkezés. Egy kattogó, pattogó fogaskerekekkel teli gépházba léptem be, és igen, egy kicsit elveszettnek éreztem magam, de ez már nem így van. Valami másra vágytam, és hát meg is kaptam. Ez tényleg más, egészen mesébe illő.

26.jpg

Mikor elkezdtük, már megvolt minden, és egyszerre semmi sem. Elég sokat küzdöttünk, mire eljutottunk idáig, ahol most tartunk, és még közel sem vagyunk a végén annak a munkának, amibe együtt belevágtunk. Komplett szövegkönyvet kaptam kézhez első alkalommal, de jó, ha a tizede maradt meg az eredetinek, mindenbe belenyúltunk, kihúztunk, hozzátettünk. Akkor kezdett el működni a közös munka, mikor már jobban megismertük egymást, előtte csak tapogatóztunk a sötétben. Viszont izgalmas volt. Sok új dologgal találkoztam, új arcokkal, karakterekkel, munkamorállal, munkamenettel, és ez igazán üdítő volt számomra.

A darab viszont elég nagy kihívásnak bizonyult, ahogy egyre mélyebben elmerültünk benne. De hát ez tette élvezetessé, dolgoznunk kellett és "vért" izzadnunk, volt idő, amikor a szakadék szélén álltunk, de mindig átjutottunk, és nem nyelt el minket a feneketlen mélység. Rengeteget tapasztaltam és tanultam az elmúlt fél évben, és ez mind ennek a darabnak, társulatnak, színháznak köszönhető, szóval van miről beszélni.

06.jpg

Az előadás is mostanra már igazán élvezhető, életre kelt végre, és nem csak instrukciók sorozata. Rettentően élvezem csinálni, azt hiszem, tudunk már közösen játszani, jelen lenni, egymásra figyelni. Egyszóval, örülök, hogy mind ennek a részese lehetek.