Lassan, de biztosan folytatódtak a mozgás órák Stubnya Bélával. Ezúttal egy picivel többen voltunk, mint első alkalommal, (kábé kétszer annyian) így lassacskán tömeggé változtunk a kis fekete teremben.

Aztán bejárjuk a termet, egymástól egyenlő távolságra próbálunk sétálgatni random köröket, íveket és egyeneseket leróva. Ez egy vissza-visszatérő pihentető folyamat a próbák során. Ezek a mozgások szakítják meg a gyakorlatokat, melyek főként azzal foglalkoznak, hogyan tudjuk elkülöníteni az egyes testrészeinket. A testtudat, mint már fentebb említettem.

Ezen próbán belekóstoltunk abba, hogy hogyan s mily módon alkalmazkodjunk a többiekhez különböző feladatokkal. Az egyik ilyen, volt párba állva voltunk egymás tükörképei és azt kellett leutánozni, amit a párunk csinált. Ez egy elég oldschool játék, biztosan sokan csináltatok már ilyet, viszont próbálkoztunk olyannal is, hogy az egész tömegnek kellett leutánozni egy embert, illetve hogy egy ember irányította az egész bandát s úgy masíroztunk végig a termen, mint egy hatalmas amőba.

Volt olyan is, hogy lassítva kellett közlekednünk. Bevallom ezt a részét annyira nem csipáztam a próbának, hiszen viszonylag nehéz megtartani az egyensúlyt egy lábon, úgy hogy közben ügyelsz a másik léptére, mit hogyan csinál és ha ez még nem lett volna elég, még ehhez kellett derűvel kirajzolt fejet vágni. Koncentráció köbön. De jó ez, mert így tanul az ember.

Végezetül megkaptuk az első házi feladatot, amely már valamelyest kapcsolódik a készülő vagy nem készülő darabhoz: keresnünk kell egy karaktert, egy híreset, akit mozgásilag reprezentálunk és akinek ismernünk kell legalább tíz jellemvonását. Nekem már megvan. Kíváncsian várom, hogy mi lesz véle. Itt a vége. (egyelőre)