Véget ért a szavazás. S hogy mire ez a nagy hűhó? Megírom. 

Úgy kezdődött... Nem. Hol volt, hol nem... izé. Na! Az egésznek egy mániám adta meg az alaphangot: még egyszer ebben az életben összeterelni egy színpadra az én háromnővéremet: Annát, Nannit, Zsófit. (Kicsit megszállottja lettem, haha.) Aztán a realitás egyre többször lekevert egy sallert, s akkor találtam ki, hogy ha már öt évet megéltünk ebben a tűzből épült gyönyörűségben, akkor azt ünnepeljük meg! És jó, akkor ne a HáRoMnőVÉrrel! (És döntsön a nép!)

Legyen szavazás! Valami régit újítsunk fel! De melyiket? Legyenek azok, amelyek nem úgy fejezték be "történelmüket", ahogy megérdemelték volna! (Még mindig előadásokról beszélek, csak megszemélyesítem mind.) És csemegéztem a régiek között. Igazából talán ha három olyan előadásunk volt, amelyik pályája szép ívet írt le. Ezért szűkíteni kellett a kört. Kivettem a kalapból a kimondottan diákelőadásokat. Meg a kevésszereplősöket. Meg azokat, amiket nem én rendeztem. (Piszok egy önző alak tudok lenni.)

És kijött a nagy ötös.

Naná, hogy a HáRoMnőVÉr azért ott maradt a pakliban! Hiszen az a két hónap, ameddig színpadon tartottuk, nem volt valami hatalmas idő. Ráadásul a rendezést (és dramatizálást) elég jónak tatom azóta is, a színpadképről nem is beszélve, s ugye ott van még a nagyszerű három lányszerep, akiket - ha már nem az én kedveseim játsszák - nagy öröm és élmény bárkinek végigcsinálni. (S a privátság? Csebutikin doktor! Imádtam, s hiányzik azóta is. Persze csak is a cseresznyefájával együtt!)

Még a tűz előtti időkből kihagyhatatlan örökségünk maradt a Fém. Az Új Színház bábáskodásával annyit játszottuk, amennyit ott lehetett. S bár volt még néhány vendégeskedés szerteszét, azért bőven maradt néző, aki nem is hallott róla, pedig kellene! Így ez az előadás is bekerült az ötösbe. (Privátság? Minden! Annyira szerettem játszani Lola és Samu életével, hogy nap mint nap emlegetem azóta is. Agyamban pörög állandóan - így a pontos.)

Az első igazi "újfészkes" előadás az Iskolapélda volt. Új csapattal, új helyen, elszántan, akarósan, kipirult arccal próbáló színészekkel. Kár, hogy megszakadt! Naná, hogy jó lenne folytatni! (Privátság? Ján. A legsajátosabb és egyben legrizikósabb adaléka az előadásnak. Nélküle semmit sem ér. És nélküle nem is lehet!)

Az eddigi legnagyobb vállalásunk a TI [Terra Incognita] volt. Bele is buktunk. A monumentalitását próbáltam belegyömöszölni ebbe a kis térbe. Nem sikerült. Talán, ha másképpen közelítenék hozzá! Érdemes lenne kipróbálni még egyszer! (Privátság? A zene. Nagyon szerettem Serei Dani játékát, s tudom, hogy a határait csak feszegettük a muzsika jelenlétének - rossz a szórend, de így tetszik. Zoltánt annyira nem szerettem játszani. Hóhér lennék inkább!)

És a tavalyi közönségsikerünk, a Romantika hirtelen bezáródó kapuit a mai napig nem tudom megemészteni. Ennyire sikeres előadásunk még nem volt, s iszonyúan fáj a hiánya. Kell, kell, kell! (Privátság? A versek.)

Szóval ezekből lehetett válogatni a szavazni vágyó nézőinknek. Közben én is letettem a voksomat, s lehet, hogy befolyásolt a közönség véleménye, hiszen féltávnál már látszott a végeredmény, de vállalom. (Mert beletrafáltam!)

Jó játék volt, jó volt látni, hogy ennyi embert megmozgattunk. (Igen: ezért is érdemes!)

És akkor...

2015. február 28-án este 7-kor a
F É M
című abszurdunkat láthatjátok újra a Jemolban!

(Hogy milyen formában, milyen szereposztásban, még fogalmunk sincs. De hamarosan minden kiderül!)

És ez lett a végeredmény (116 szavazó döntése alapján):

Fém 60 szavazat
HáRoMnőVÉr 33 szavazat
Iskolapélda 41 szavazat
TI [Terra Incognita] 34 szavazat
Romantika 34 szavazat

Köszönjük a közreműködést!

P.S.

Na, jó, Zsófi és Máté elég tuti házaspárnak tűnik! És Andai Kati nagymamája, Tyroler Tia Elvirája is szinte biztos. Sőt! Ki nem hagyom, egy szerepet én is kérek! (Most már mindig!)