A legutóbbi mozgáspróbán kettes fokozatba kapcsoltunk. Létrejött a „valami”. Ami után eddig csak tapogatóztunk bizonytalanul, de céltudatosan, most valósággá vált. Mostantól tényleg „AZ” előadásra próbálunk, és beleépítjük azokat a dolgokat, amiket Béla eddig megtanított nekünk. És mellérakunk csomó mást, amit még nem.

Szóval igen, most már tényleg hivatalos, április 11-én pénteken este fél 9-től bemutatjuk a MOV(I)E STARS fantázianevű mozgásos munkabemutatót. Attila az ötletadó, kvázi producer, és Stubnya Béla a rendező. Eleinte nem volt biztos, hogy így lesz. Érdekes, hogy hogyan osztódtak le kimondatlanul a szerepek. Attila ott volt, figyelt, de végül nem vette át Bélától a szerepet. Vajon hogy alakultak ki a dolgok? Attila azt mondta Bélának, hogy „te leszel a rendező!”, vagy csak így lett, és kész? Mindenesetre ezt így konkrétan senkinek nem kellett kimondania. Ha belegondolok, ő már a hatodik rendező a Fészek Színházban, akinek a darabjában így szerepelhetek. Izgalmas. Végül egész sokan leszünk. Furcsa, hogy többen eleinte azt mondták, nem, vagy nem biztos, hogy szerepelnek. Volt olyan, aki biztosra mondta, hogy csak a tréningenkre fog járni, aztán időközben  annyira belenőtt és beleszeretett, hogy egyértelmű volt saját magának, hogy marad. És milyen lelkesen, csillogó szemekkel csinálja... Ez Béla. Meg a mozgás.

Rendezőúr nem szarozott, nagy élesváltással az eddigi szárnypróbálgatás után belecsapott a lecsóba. (Szinte hallom, ahogy Golgota elvtárs hanglejtésében mondja: szereposztást osztok széjjel). Bár „szerepek” egyelőre nem nagyon vannak… Csak mozgások, hangulatok, történések. Azok, amiket eddig csináltunk. Gyakorlatok, amiket képileg leírni nincs sok értelme… (vagy hogy fogalmazzak, ez így olyan… nyelvtanilag nem jó…), de koncentrációt, testtudatosságot, akaratot igényelnek. Ez már egy dolog, aminek a színpadon látszódnia kell. Aztán most először jött olyan feladat, ami színészileg dolgoztatott meg minket, azaz aggyal is kellett csinálni, nem csak testtel. És ezt most megint nem… fogom leírni részletesen (tanulok azért a fogalmazási hibáimból).

Sokan vagyunk, jól érezzük magunkat, mozgunk vidáman és megrendíthetetlenül. És pont addigra alakul ki majd egy még tágabb kép, amikorra kell. Csak úgy bekúsznak a dolgok. És aztán lesznek. Újszerű próbafolyamat, és amit mi akartunk, ahhoz pont ez kell. Szóval sínen vagyunk, a legjobb kezekben, és már nagyon kíváncsi vagyok a végére. Meg úgy az egészre, mert minden próba pont kicsit annyival több, hogy megérjen azon agyalni, hogy mi lesz legközelebb.